előző nap következő nap

„...az Úrnak félelme távol tart a rossztól” Péld 16,1–15

1 Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv. 2 Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket. 3 Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid. 4 Mindent rendeltetésének megfelelően készített az Úr, még a bűnöst is: a veszedelem napjára. 5 Utál az Úr minden fölfuvalkodott szívűt: kezet rá, hogy nem marad büntetlen! 6 Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt; az Úrnak félelme távol tart a rossztól. 7 Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti. 8 Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem. 9 Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását. 10 Kijelentés hangzik a király ajkáról: nem szabad téves ítéletet mondania. 11 Az Úré az igaz mérleg és mérőserpenyő, az ő művei a zacskóban tartott súlyok. 12 Utálniuk kell a királyoknak a bűnös tetteket, mert igazság teszi szilárddá a trónt. 13 A királyoknak kedves az igaz szó, és szeretik azt, aki őszintén beszél. 14 A király haragja a halál követe, de a bölcs ember kiengeszteli azt. 15 A király arcának ragyogása éltet, jóakarata olyan, mint a tavaszi esőt hozó felleg.

„…nem az Istentől valók vagytok.” (János 8,37–47)

„...az Úrnak félelme távol tart a rossztól” (6). Az Úrnak félelme, az istenfélelem nem rettegést jelent, hanem belső békességet (Jn 14,17), bizalmat, ráhagyatkozást (3), és Istennek való engedelmességet. Úgy ismertem meg őt, mint aki szeret engem, és gondot visel rám. Úgy szeretett, hogy a Fiát adta értem, hogyne félném, tisztelném őt. Ajándék az ilyen kapcsolat az Úrral (1Tim 6,6). Tőle kérhetem, hogy „szabadíts meg a gonosztól”.

RÉ 269 MRÉ 398

„…nem az Istentől valók vagytok.” (János 8,37–47) János 8,37–47

(47) „…nem az Istentől valók vagytok.” (János 8,37–47) MI A FONTOSABB: a Jézus Krisztusba vetett hitem, vagy a földi „meghatározottságom”? – 1. Az, hogy „kitől” származunk, mint emberek, meghatározza önazonosságunkat, identitásunkat, környezetünket, a minket ért hatásokat. Ez fontos, nagyon fontos! Fontos egy határig! – 2. De ha ezt nem követi, egy adott ponton nem írja felül annak felragyogása, hogy elsősorban Isten gyermekei vagyunk, akiket a Jézus Krisztus megváltott, akkor az ördög kezd el dobálózni velünk, és saját emberi származásunk ürügyén gyilkos indulatban egymásnak taszít bennünket (44). – 3. A zsidók büszkén emlegették, hogy ők „kicsodák”, hogy ők Ábrahám utódai, és ezért még ölni is készek voltak!? Jézus Krisztus ügyét, keresztyén identitásunkat meddig, hogyan, milyen eszközökkel védhetjük? Isten eszközeiként védhetjük, védenünk kell az Úr ügyét: – „Ábrahám engedelmes hitével” (39), – a krisztusi igazság tiszta igei megértésével (42–43), – annak szelíden bátor megvallásával és cselekvésével (40), – valamint az Isten és a ránk bízottak szeretetével, amiből minden más helyes, valós, konkrét szeretet következhet (42).