előző nap
következő nap

„Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti” Péld 25,1–13

1 Ezek is Salamon példabeszédei, amelyeket Ezékiásnak, Júda királyának emberei gyűjtöttek össze: 2 Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják. 3 Az ég magassága, a föld mélysége és a királyok szíve kikutathatatlan. 4 Távolítsd el az ezüstből a salakot: az ötvös edényt készít belőle. 5 Távolítsd el a bűnöst a király elől, és trónját megerősíti az igazság. 6 Ne tetszelegj a király előtt, és az előkelők helyére ne állj, 7 mert jobb, ha azt mondják neked, hogy jöjj előbbre, mint ha megaláznak egy előkelő előtt, akit magad is látsz! 8 Ne állj ki elhamarkodottan, amikor perelsz, mert mit csinálsz majd a végén, ha ellenfeled megszégyenít? 9 A magad perét pereld ellenfeleddel, de a más titkát ne fedd föl, 10 mert aki hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod vissza! 11 Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige. 12 Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek. 13 Mint hűsítő hóesés aratás idején, olyan a megbízható követ azoknak, akik küldik, mert felüdíti urai lelkét.

„Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti" (2). Vannak titkok, amelyek az Úréi (5Móz 29,28), és jó, hogy nem ismerjük tartalmukat. Legtöbbször utólag értjük meg, hogy mi miért volt, s ilyenkor hálaadással énekelhetjük, hogy „az Úr mindent oly szépen intézett" (RÉ 264). Az is igaz, hogy „Ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti önmagát" (H 223). Azonban a lényeget – kiválasztottságunkat, megváltásunkat és megtartásunkat – a Krisztus Jézusban adott kijelentéssel teljesen feltárta előttünk Istenünk.

RÉ 503 MRÉ 285

„…a sötétség rátok ne boruljon…” (János 12,34–36) (János 12,34–36

(35) „…a sötétség rátok ne boruljon…” (János 12,34–36) MICSODA ÖRÖMHÍR, NEM BORUL RÁNK A SÖTÉTSÉG! – 1. Az Úr követése: elveszíteni a saját életünket, meggyűlölni azt…(25). A „saját életemet meggyűlölni”, azt jelenti, hogy saját bűneimet belátni, meggyűlölni, megvallani azokat (25). Mindez azt is magába foglalja, hogy ezt a bűnrontotta világot meggyűlölöm; – nem a világot magát, hanem a bűnrontotta életet, amelyik nem Isten eredeti gondolata szerint „működik”. Mindez kiáltás Isten után, a sötétségben a világosságért; – mert fáj így élni, mert fáj, hogy „megzavarodtunk” (35).* – 2. A fentiekből látjuk, hogy mindenestől kegyelemre szorulunk, mert erre az önmegtagadásra az Isten Fia lehetett képes egyedül; – mi pedig csakis az Ő kegyelme által... – 3. Éppen ezért evangélium olvasni, hogy megbecsül bennünket az Atya (26), vagyis nem enged el bennünket magától, ahogy a mozdony nem engedi el a hozzá kapcsolt kocsikat (Róma 8,38). Ez a megbecsülés azt is jelenti, hogy kapjuk a „Mozdony” erejét, a sínpálya vezetését. Semmi sem a miénk, Őtőle van minden! (26) Ő azonban kihúzott bennünket az alagútból, nem borult ránk a sötétség!

___

* Fábián Bálint találkozása Istennel” című regény és az abból készült Fábri Zoltán film döbbenetes erővel szól erről.