előző nap következő nap

„Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát?” Péld 26,1–12

1 Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség. 2 Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül. 3 Ostor való a lónak, zabla a szamárnak, és bot az ostobák hátának. 4 Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá! 5 Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek. 6 Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld üzenetet. 7 Példázatot mond az ostoba: csak annyit ér az, mint bénának a lába. 8 Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad az ostobának. 9 Beleakad a tövis a részeg kezébe, meg a példázat is az ostoba szájába. 10 Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki ostobát vagy csavargókat fogad fel. 11 Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba. 12 Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.

„Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát?" (12). Jaj, de még mennyit! Sokan vannak, akik abban különböznek Istentől, hogy jóllehet Isten mindent tud, ők mindent jobban tudnak. Náluk még az „ostobák" is több eséllyel rendelkeznek, mert az ostobaság kitartó tanulással orvosolható, de a saját bölcsességével eltelt, taníthatatlan emberrel nem lehet mit kezdeni. Jézusunk az önteltség bűnéből is megszabadította az övéit.

RÉ 499 MRÉ 280

„…nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.” (János 12,44–50) János 12,44–50

(47) „…nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.” (János 12,44–50) Emlékszem egy hetvenes években készült magyar filmre: „KIHAJOLNI VESZÉLYES!”Egy vidéki kis állomás nem éppen szívderítő mindennapjait mutatja be az alkotás. A bakter egyik reggel észreveszi, hogy egy nem jelzett tartályos szerelvény átrohan a vasútállomáson, aztán a második, meg a harmadik reggelen is. De a bakter hiába szól az állomásfőnöknek az ismeretlen szerelvényről, az állomásfőnök csak legyint.* Aztán a tragédia a negyedik reggelen bekövetkezett… – 1. Jézus Krisztus kijelentése világos: Őt az Atya küldte, aki Őt látja, az az Atyát látja, és nem marad sötétségben, hanem világosságra jut, meghallja az Úr féltő szeretettel felhangzó, intő szavát (44–46). – 2. Jézus Krisztus kijelentése evangélium: Ő nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse (47), hogy örök életet adjon, az Atya akarata szerint (49–50). – 3. Jézus Krisztus kijelentése figyelmeztetés: hiszen aki nem hallja meg Igéjét, aki elveti őt, az halálos ütközés felé robog, minden intés ellenére is (47–48).

___

* Egy vidéki kis állomás nem éppen szívderítő mindennapjait mutatja be az alkotás, ahol mindenki „sáros” valahogy, de ezt elfedi a vasutas egyenruha.

A bakter egyik reggel észreveszi, hogy egy nem jelzett tartályos szerelvény átrohan a vasútállomáson, aztán a második, meg a harmadik reggelen is.

De a bakter hiába szól az állomásfőnöknek az ismeretlen szerelvényről, és arról, hogy ebből egyszer nagy baj lesz, az állomásfőnök csak legyint, és a szemrevaló jegyárusító lánynak udvarolgat…

– „Ilyen nincs, rosszul láttad!” – utasítja el a főnök a baktert.