előző nap következő nap

„...Izráel Istenének dicsősége ott volt fölöttük” Ez 10

1 Azután láttam, hogy a boltozaton a kerúbok feje fölött egy zafírfényű trónushoz hasonló látvány tűnt fel. 2 Az Úr pedig ezt mondta a gyolcsba öltözött férfinak: Menj be a kerúbok alatt levő kerekek közé, rakd tele mind a két markodat a kerúbok között levő parázzsal, és szórd azt a városra! Be is ment a szemem láttára. 3 A kerúbok a templomtól jobbra álltak, amikor a férfi bement, és felhő töltötte be a belső udvart. 4 Akkor az Úr dicsősége a kerúbról átvonult a templom küszöbéhez. A templom megtelt a felhővel, az udvar pedig megtelt az Úr dicsőségének fényével. 5 A kerúbok szárnyainak zúgása elhallatszott a külső udvarig; olyan volt, mintha a mindenható Isten hangja szólt volna. 6 Amikor azt parancsolta a gyolcsba öltözött férfinak, hogy vegyen tüzet a kerúbok között levő kerekek közül, akkor az bement, és megállt a kerék mellett. 7 Az egyik kerúb pedig kinyújtotta kezét a kerúbok közül a kerúbok között levő tűz felé, vett belőle, és a gyolcsba öltözött férfi markába tette; az elvette, és kiment. 8 A kerúbok szárnyai alatt valami emberi kézhez hasonló látszott. 9 Láttam, hogy négy kerék volt a kerúbok mellett: egy-egy kerék egy-egy kerúb mellett, és a kerekek ragyogó drágaköveknek látszottak. 10 Mind a négy egyformának látszott: olyannak, mintha mindegyik kerék közepében egy másik kerék lett volna. 11 Négy irányban tudtak menni, amikor jártak, és nem kellett megfordulniuk, amikor jártak, hanem amerre az első akart menni, arra ment a többi is; nem kellett megfordulniuk, amikor jártak. 12 Egész testük és hátuk, kezeik és szárnyaik meg a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négynek a kereke. 13 A kerekeket pedig valaki a fülem hallatára forgóknak nevezte. 14 Négy arca volt mindegyiknek: az első kerúbarc volt, a második emberarc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik pedig sasarc. 15 És fölemelkedtek a kerúbok. Ezek azok az élőlények, amelyeket a Kebár-folyó mellett láttam. 16 Amikor a kerúbok jártak, a kerekek is jártak mellettük, amikor pedig a kerúbok fölemelték szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek sem maradtak el mellőlük. 17 Ha azok megálltak, ezek is megálltak, ha azok fölemelkedtek, ezek is fölemelkedtek velük, mert az élőlények lelke irányította őket. 18 Akkor elvonult az Úr dicsősége a templom küszöbétől, és megállapodott a kerúbok fölött. 19 A kerúbok pedig fölemelték szárnyaikat, szemem láttára fölemelkedtek a földről, és elindultak a kerekekkel együtt. Az Úr háza keleti kapujának a bejáratánál megálltak, és Izráel Istenének dicsősége ott volt fölöttük. 20 Ezek azok az élőlények, amelyeket a Kebár-folyó mellett láttam, Izráel Istene alatt, és fölismertem, hogy ezek kerúbok. 21 Mindegyiknek négy-négy arca, és mindegyiknek négy szárnya volt; szárnyaik alatt olyanforma kezük volt, mint az embernek. 22 Arcuk hasonló volt azokhoz az arcokhoz, amelyeket a Kebár-folyó mellett láttam, meg az alakjuk is; ők voltak azok. Mindegyik előre nézve tudott menni.

„...Izráel Istenének dicsősége ott volt fölöttük" (19). Isten dicsőségének megjelenése az ő kizárólagos ajándéka. Nem lehet elővarázsolni vagy megidézni. De lehet érte könyörögni, és lehet olyan bűnbocsánatot nyert és kegyelemből megszentelt életre törekedni, amely tükrözheti Isten dicsőségét. Legyen ez naponkénti kérésünk, törekvésünk és igyekezetünk.

RÉ 147 MRÉ 147

„…király vagy te?” (János 18,28–38a)

(37) „…király vagy te?”(János 18,28–38a)* JÉZUS KIRÁLYSÁGA nem ebből a világból való, de ezt a világot is át akarja formálni az Ő igazságával. – 1. Jézus Krisztus az „igaz szeretet” királya. Pilátus megkérdezi: „Mi az igazság?” (38) Az igazság nem elméleti kérdés. Az igazság az Úr Jézus Krisztus és az Ő feltámadásban közölt megigazító kegyelme. Olyan ez, elnézést a gyenge példáért, mint amikor apám, az elméleti fejtegetések helyett összehúzta a szemöldökét, és azonnal tudtuk hol a helyünk, majd megszorította a kezünket és erejével megsimogatta a fejünket. Micsoda szeretet volt mindkettőben, minden elmélet és érzelgősség nélkül (33–38). – 2. Jézus Krisztusban beteljesedtek az Írások (32). Ennek a világnak Ő az egyetlen királya (37), aki maga az igazság, akinek követéséből igaz szeretet fakad. Egyetlen esélyünk az Ő követése. – 3. Egyébként az Ő királysága nélkül: – mindent szétkaszabol a gyűlölettel teli bűn, vallási, kegyes, vagy hitetlen formában; – mindent elemészt a sokféle vélemények igazságigénye és a mögöttük tomboló gyilkos agresszivitás; – vagy éppen mindet összeken az általános, egyetemes szeretet hamis érzelgőssége, amibe halálosan beleragadunk, mint a légy a mézbe.

___

* – A bűn járhat a kegyesség szent öltözeteiben(Victor János).

A zsidók gondosan vigyáznak arra, hogy úgy öljék meg Jézust, hogy ők tiszták maradjanak, ne lépjenek pogány római házába, és ne is ők mondják ki a halálos ítéletet, hiszen ők nem ölhetnek; – viszont dolguk végeztével nyugodt lelkiismerettel megehetik majd a húsvéti vacsorát.

Kár, hogy nem sokat változott a helyzet azóta sem (28–32).

A bűn járhat az emberi jogrend keretei között is.

Jézus ellenségei tudták, hogy az érvényes világi jogszabályok szerint a halálos ítélet végrehajtásához a római hatóság „pecsétje” kell; – ezért mennek a római helytartóhoz.

Sokan vagyunk, akik vigyázunk a paragrafusok betartására, de ez még nem jelenti azt, hogy Istennek is kedves az, amit teszünk.

Erkölcsösek lehetünk, de ez még édes kevés Isten előtt.

Kegyelemre szorulunk, megváltásra van szükség, ebből az áldott forrásból növekedhet fel valami egészen új (31–32).