előző nap
következő nap

„...szólt hozzám az Úr igéje...” Ez 21,1–12

1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia, fordulj Témán irányába, mondj szózatot dél felé, és prófétálj a Délvidék erdeje ellen! 3 Ezt mondd a Délvidék erdejének: Hallgasd meg az Úr igéjét! Így szól az én Uram, az Úr: Íme, én tüzet gyújtok benned, és az megemészt benned minden zöldellő fát és minden kiszáradt fát. Nem alszik el a lobogó láng, és megperzselődik benne minden arc déltől északig. 4 És látni fogja minden ember, hogy én, az Úr, gyújtottam fel, nem is fog elaludni! 5 Én azonban ezt mondtam: Ó, Uram, Uram! Ők azt mondják rólam: Ez már megint példázatokban beszél! 6 Ezért így szólt hozzám az Úr igéje: 7 Emberfia, fordulj Jeruzsálem felé, mondj szózatot a szentélyek felé, és prófétálj Izráel földje ellen! 8 Mondd Izráel földjéről: Így szól az Úr: Íme, én rád támadok, kihúzom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled bűnöst és igazat. 9 Mivel ki akarok irtani belőled bűnöst és igazat, azért jön ki kardom a hüvelyéből minden ember ellen déltől északig. 10 Akkor majd megtudja minden ember, hogy én, az Úr, húztam ki a kardomat hüvelyéből: nem is tér az oda vissza! 11 Te meg, emberfia, sóhajtozz! Meggörnyedt derékkal, keservesen sóhajtozz a szemük láttára! 12 Ha majd megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, így felelj: Egy hír miatt, amely ha ideér, megdermed minden szív, ellankad minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vizes lesz. Íme, eljön és beteljesül! – így szól az én Uram, az Úr.

„...szólt hozzám az Úr igéje...” (1). Nagyon meg kell azt becsülni, amikor megértjük Isten üzenetét. Akkor is, ha az olyasmi, amitől megijedünk. Isten népének néha Isten kemény szavára is szüksége van. Mi a nehéz és súlyos terhek alatt úgy gondoljuk: ideje már, hogy Isten azt mondja, amit szívesen hallanánk. Akármi ér is minket, igaz az, amit a Jn 3,16-ban olvasunk: „...úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

RÉ 15 MRÉ 15

„És dicsőítették énértem az Istent.” (Galata 1,10–24) Galata 1,10–24

(24) „És dicsőítették énértem az Istent.” (Galata 1,10–24) Hogyan tudjuk AZ EMBEREKET MEGGYŐZNI? – 1. Az embereket legfeljebb a saját érdekeinkhez kapcsolódó „igazságról” tudjuk meggyőzni, de nem az evangéliumról. Az embereket nem tudjuk és nem is kell meggyőzniJézus Krisztus evangéliuma kapcsán, mert azt a Szentlélek vagy igaznak és nélkülözhetetlennek pecsételi el életükben (25), vagy pedig hiábavaló minden emberi erőlködés (10).* – 2. Jézus Krisztus hűséges szolgája reménységgel végzi munkáját, de senkit nem akar meggyőzni, senkinek nem akar tetszeni, pláne senkit nem szolgál ki; – hanem „csak” hirdeti és éli az evangéliumot, mint amit maga is úgy kapott (11–12), és aminek maga is megtapasztalta újjászülő hatalmát (13–19). Az Úr a többit elvégzi. Az Úr könyörül, hogy szolgáin keresztül mások is dicsérjék Őt; – nem a szolgát, hanem az Urat! (24) – 3. Nem akarunk embereknek tetszeni, de szeretjük az embereket, ez fontos! Az emberek szeretete nélkül; – alázatos, szelíd, segítő, részvéttel teli figyelem nélkül pökhendi alakok vagyunk és nem Jézus Krisztus szolgái.

___

* Az apostol az Isten meggyőzését, ti. a saját „igazunkat” illetően, vagyis az Istennek való tetszés kísérletét eleve lehetetlennek tartja.

Miről akarnánk meggyőzni Istent, aki mindent tud és mindent tökéletesen intéz? (10)