előző nap
következő nap

„Így szólt hozzám az Úr igéje:...” Ez 33,21–33

21 Fogságunk tizenkettedik évében, a tizedik hónap ötödikén egy menekült érkezett hozzám Jeruzsálemből, és ezt mondta: Elesett a város! 22 Az Úr pedig már a menekült érkezése előtti estén megragadott engem, és reggel, mielőtt megérkezett volna hozzám a menekült, megnyitotta a számat. Megnyílt a szám, és nem kellett tovább hallgatnom. 23 Így szólt hozzám az Úr igéje: 24 Emberfia! Azoknak a romoknak a lakói, ott Izráel földjén, ezt mondogatják: Ábrahám egymaga volt, és örökségül kapta az országot. Mi sokan vagyunk, nekünk jutott örökségül az ország. 25 Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Vérrel együtt eszitek a húst, fölnéztek bálványaitokra, vért ontotok, és ti akarjátok örökölni az országot? 26 Fegyveretekre támaszkodtok, utálatos dolgokat műveltek, egymás feleségét tisztátalanná teszitek, és ti akarjátok örökölni az országot? 27 Ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Életemre mondom, hogy akik a romok között vannak, fegyvertől esnek el, akik a mezőn vannak, azokat a vadállatoknak adom eledelül, akik pedig erődökben és barlangokban vannak, dögvészben pusztulnak el. 28 Sivárrá és kietlenné teszem az országot, vége lesz gőgös erejének. Kopárak lesznek Izráel hegyei, nem jár rajtuk senki. 29 Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor az országot sivárrá és kietlenné teszem a sok utálatos dolog miatt, amit elkövettek. 30 Emberfia! Rólad beszélget néped a falak mellett és a házak kapujában. Így beszélgetnek maguk közt: Gyertek csak, hallgassátok, miféle ige jön az Úrtól! 31 Azután eljönnek hozzád, mintha népgyűlésre jönnének; odaül eléd az én népem, hallgatják beszédedet, de nem aszerint élnek. Ismételgetik, mint a pajzán dalokat, de az eszük nyereségen jár. 32 Csak ennyi vagy nekik: pajzán dalok énekese, akinek szép a hangja, és jól pengeti a lantot. Hallgatják a beszédedet, de nem aszerint élnek. 33 De ha majd beteljesedik – mert beteljesedik! –, akkor megtudják, hogy próféta volt közöttük.

Olvasod az Úr igéjét? Nem szabad, hogy ez elbizakodottságra adjon okot. Légy alázatos! Fogadd el azt is, ha az Úr megítél téged. Ezékiel az elpusztított ország romjai között élőknek hirdette az Úr ítéletét elbizakodottságuk miatt. Van, aki ma is olyan nehezen veszi észre, ha már nem a pozitív gondolkodás ideje van, hanem a bűnbánaté. Még a próféta sem bízhatja el magát, és az öntelt csúfolódók sem. Itt az advent, jó alkalom az önvizsgálatra. Mindenkinek Isten igéje szerint kell élnie!

RÉ 301 MRÉ 189

„…mennyit küzdök értetek…” (Kolossé 2,1–7) Kolossé 2,1–7

(1) „…mennyit küzdök értetek…” (Kolossé 2,1–7) AZ EGYETLEN ÉRTELMES KÜZDELEM. – 1. Pál azért küzd, hogy a kolosséi gyülekezet tagjai, akik közül sokakat nem ismer személyesen (1), befogadják az Úr Jézus Krisztus ismeretének teljes gazdagságát (2). Hiszen az élet maradandó kincse, értelme, rendje, „tartása”, öröme egyedül az Úr. Pál nem azért küzd, hogy őt szeressék, de mégis fontos, hogy szeressék őt, mert őrajta keresztül az Urat ismerhetik meg mások, Kolosséban is (3; 5–7). – 2. Isten emberi eszközöket felhasználva küzd értünk, mert az élő Krisztusba vetett hit mindig emberi eszközökön keresztül érkezik meg hozzánk. Ezért nem mindegy, kik között mozgunk, kikre hallgatunk, kik hatnak ránk, kiket szeretünk. Az egyházon belül sem mindegy ez. Vigyázzunk, nem feltétlenül a hangadók azok, akik egyben mértékadók is lehetnek. „Nehogy valaki megtévesztő szavakkal félrevezessen titeket!” (4) – 3. Isten nem mindig „egyházi” embereken keresztül küzd értünk.Vannak olyan helyzetek, amikor nem biztos, hogy egyházi ember az, aki elvezethet bennünket a Krisztus teljességéhez, illetve erősíthet meg minket az élő hitben.*

___

* – Egyik barátom így fogalmazott: „Amikor „egyházmérgezésem” van, akkor egy barát, egy jó film, egy könyv, egy festmény közelebb visz az Igéhez, mint a megszokott egyházi keretek.

Ez a „kitérő” azonban csak azért adatik, hogy még nagyobb odaadással tudjam újra szeretni Krisztus ügyét és az Ő látható egyházát.”

– Isten hívő népének tagjaiként, bármiért küzdenénk is, valójában az Ő ügyét szolgáljuk, hiszen Ő már küzdött értünk, és megnyerte a csatát.

Mindegy egyéb küzdelmem hiábavaló „agónia” (ez szerepel az eredeti szövegben), Őnélküle!

Adventben tartsunk bűnbánatot, kikért, mikért küzdünk?