előző nap következő nap

„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” Mt 16,13–20

13 Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait: Kinek mondják az emberek az Emberfiát? 14 Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. 15 Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? 16 Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. 17 Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. 18 Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. 19 Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is. 20 Akkor megparancsolta tanítványainak: ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.

„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (16). A próféták által megígért Messiás (Felkent), maga Krisztus. Ez a hitvallás Isten népe és a pogányság határán, a Jordán forrásvidékén hangzik el. Itt adja a Szentlélek a hitünk alapjának felismerését. Legyen a böjtünk felismert lehetőség nagypéntek és húsvét minél teljesebb átélésére, életünk Jézushoz kapcsolására és a róla való hitvallástételre (Mk 2,19): „Minden forrásom belőled fakad" (Zsolt 87,7).

RÉ 26 MRÉ 26

„Isten küldött el engem előttetek…” (1Mózes 45) 1Mózes 45

(7) „Isten küldött el engem előttetek…”(1Mózes 45)* JÓZSEF HITE. – 1. József hitben látta és értékelte az eseményeket. József tudta, hogy Isten akaratából került Egyiptomba, hogy aztán segíthessen családján és népén (5–9). Fontos ez a bizonyosság: Nem a vaksors, a szerencse, vagy a véletlenek irányítják az életünket, hanem az Úr. Ő a rosszat is javunkra tudja fordítani. – 2. József hite evangéliumi hit, amely egyértelműen kimondja, hogy Isten azért használta fel őt, hogy Isten népe megmeneküljön, és megszabadítsa őket nagy szabadítással (7). Fontos, de valójában édes kevés, ha ez a szabadítás csupán az éhínségből a jólétbe vezet. Jézus Krisztus, József utóda az ember örök éhségének okát, a bűnt, a betegséget, a halált, a gonoszt győzte le feltámadásában. Ez az egyetlen, nagy szabadítás. – 3. József hitében erős, de nem érzéketlen, hanem végig megmarad érző embernek. Igen, van egy pont, amikor a hívő ember sem tudja tovább türtőztetni magát, sem örömében, sem szomorúságában. A hívő ember is ember, mindvégig. Az embertelen, érzéketlen hit rettenetes… (1–4). Isten emberré lett (János 1,14).

___

* JÓZSEF HITE.

– 1. József hitben látta és értékelte az eseményeket.

József tudta, hogy Isten akaratából került Egyiptomba, hogy aztán segíthessen családján és népén.

Fontos ez a bizonyosság: Nem a vaksors, a szerencse, vagy a véletlenek irányítják az életünket, hanem az Úr.

Ő a rosszat is javunkra tudja fordítani, az emberi bűnt is (1Mózes 50,20), a gonosz hatalmát is (Efezus 6,12).

Ettől még a bűn és a gonosz ítéletes marad, de aki előtt felragyogott Isten hatalma és kegyelme, az minden eseményt így fogad, az Úr kezéből, miközben nem tétlenkedik, de mindenben az Úrra hagyatkozik.

József megtapasztalta ezt a csodát (5–9).

Nem úgy van tehát, hogy a véletlen a hálón fennakadt teniszlabdát, vagy erre, vagy arra a térfélre ejti, és ez alapján, vagy győztél, vagy veszítettél (Woody Allen, Match Point).

– 2. József hite evangéliumi hit, amely egyértelműen kimondja, hogy Isten azért használta fel őt, hogy Isten népe megmeneküljön, és megszabadítsa őket nagy szabadítással (7).

Fontos, de valójában édes kevés, ha ez a szabadítás csupán az éhínségből a jólétbe vezet.

Jézus Krisztus, József utóda az ember örök éhségének okát, a bűnt, a betegséget, a halált, a gonoszt győzte le feltámadásában.

Ez az egyetlen, nagy szabadítás.

– 3. József hitében erős, de nem érzéketlen, hanem végig megmarad érző embernek.

Igen, van egy pont, amikor a hívő ember sem tudja tovább türtőztetni magát, sem elérzékenyedésében, sem indulatiban, sem örömében és szomorúságában, vagy éppen megkeseredésében.

A hívő ember is ember, mindvégig.

Az embertelen, érzéketlen hit rettenetes… (1–4).

Isten emberré lett (János 1,14).

Ez azonban nem tartozik senkire.

József mindenkit kiküld, amikor testvérei előtt megismerteti magát (1–4).

A hívő ember is „megindul”.

Jézus is „megindult”, elérzékenyedett (János 11,35).

Ennek az „emberségnek” része az is, hogy az idő előrehaladtával meg már csak haza vágyik a hívő ember, és szíve hideg marad, nem tud „megindulni”, mint ahogy Jákób szíve hideg maradt, még József híre hallatán is, és csak nehezen derült fel (25–28).

– 4. József hite hálás hit.

József testvéreinek egyszerre lesz mindenük (10–24).

De nem elég, ha megvan mindenünk: hit, hála, engedelmes öröm nélkül a jólétnél nincs veszélyesebb…

Ezért kell a böjt, jólétben még inkább:

– hogy mi érdemtelenek megtanuljunk, töredelmes szívvel hálát adni, miszerint mindenünk az Úré, Őtőle kaptuk (1Korinthus 4,7; János 15,5);

– megtanuljunk lemondani, javainkat továbbadni, mert egy részük nem a miénk, csak nálunk tette le a feltámadott Úr;

– valamint böjtünkben megvalljuk, kegyelemből élünk, mert halált érdemelnénk, és élünk, mégpedig jól élünk; sőt, örök életünk van (1Korinthus 15,20)!