„...ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag...” Mt 17,14–21
„...ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag..." (20). Ma is történhet csoda. Akár a legkisebb hit által is, amely megérti Isten akaratát. Hegy nagyságú ördögi kínok, lelki-testi egészséget károsító démoni akadályok, „vaszárak" (Ézs 45,2) lehetnek semmivé az Úr egyetlen szavára. Akarom-e ma, benne bízva, hittel megtenni, amit vár tőlem? Nem a hitem nagysága, hanem Jézus ereje által történik a csoda.
RÉ 479 MRÉ 425
„…míg eljő Siló…” (1Mózes 49) 1Mózes 49
(10) „…míg eljő Siló…”(1Mózes 49)* JÁKÓB ÁLDÁSA JÚDA FELETT. – 1. Júda nevének jelentése: „magasztal”, abban az értelemben, hogy őt fogják magasztalni testvérei és ellenségei egyaránt, mert olyanná teszi őt az Úr, mint amilyen egy fiatal oroszlán, akit nem mernek háborgatni, amikor prédáját felfalva jóllakottan elheveredett (8). – 2. A kép azonban túlmutat önmagán, mert valójában arról beszél, hogy az Úr tesz „naggyá”, hitelessé, érinthetetlenné; – nem önmagunkért, hanem az Ő ügyének képviseletéért. Valójában nem „Júdát”, nem minket, hanem az Urat magasztalják. A mi nagyságunk pedig csak az Úrban lehet igazolható „nagyság”. Ez a nagyság az Úr jelenléte, rendje, kormányzó hatalma, „jogara”. Ebben a világban enélkül minden szétesik. – 3. Fordulat, örömhír ugyanakkor ebben a szózatban, az „amíg” kifejezés: Ez a rend, ez a szigorúság, ez a „nagyság”, amit Júda, újszövetségi értelemben Isten népe képviselhet, mint az Úr küldötte, addig fontos, amíg el nem jön a Megváltó, Jézus Krisztus. Őáltala Isten rendje a szívünkbe lesz írva, és szabadon tehetjük az Ő akaratát, mint az Ő megváltottjai… (11).
___
* JÁKÓB ÁLDÁSA JÚDA FELETT.
– 1. Júda nevének jelentése: „magasztal”, abban az értelemben, hogy őt fogják magasztalni testvérei és ellenségei egyaránt, mert olyanná teszi őt az Úr, mint amilyen egy fiatal oroszlán, akit nem mernek háborgatni, amikor prédáját felfalva jóllakottan elheveredett (8).
– 2. A kép azonban túlmutat önmagán, mert valójában arról beszél, hogy az Úr tesz „naggyá”, hitelessé, érinthetetlenné; – nem önmagunkért, hanem az Ő ügyének képviseletéért.
Valójában nem „Júdát”, nem minket, hanem az Urat magasztalják.
A mi nagyságunk pedig csak az Úrban lehet igazolható „nagyság”.
Ez a nagyság az Úr jelenléte, rendje, kormányzó hatalma, „jogara”.
Ebben a világban enélkül minden szétesik.
– 3. Fordulat, örömhír ugyanakkor ebben a szózatban, az „amíg” kifejezés: Ez a rend, ez a szigorúság, ez a „nagyság”, amit Júda, újszövetségi értelemben Isten népe képviselhet, mint az Úr küldötte, addig fontos, amíg el nem jön a Megváltó, Jézus Krisztus.
Őáltala Isten rendje a szívünkbe lesz írva, és szabadon tehetjük az Ő akaratát, mint az Ő megváltottjai (11).
A „sílóh” kifejezés úgy fordítandó, „akié”: Amíg el nem jön az, akié a jogar, aki helyreállítja bennünk és közöttünk az isteni rendet, az üdvösséget, az igazságot, a békességet, az örömöt, amelynek kifejező képei a szőlő és a bor (11–12), az Istennek kedvesen ragyogó, tiszta szemek…
– 4. Annyi meggyötört tekintetet láttam már, fáradtat, mámortól bódultat, halálosat.
Az Úrban bornál ragyogóbb (12), azaz nem, bortól ragyogó lesz a tekintetünk, az életünk.
Erre várunk, ez a reménységünk, ez kezdődött el Krisztusban.