előző nap
következő nap

„Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.” Mt 27,31–50

31 Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. 32 Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33 Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, 34 epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem akart inni belőle. 35 Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; 36 azután leültek ott, és őrizték. 37 Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 38 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 39 Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták, 40 és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről! 41 Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42 Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! 43 Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok. 44 A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták. 45 Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön. 46 Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? 47 Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja. 48 Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. 49 De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt. 50 Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

Kérjük, hogy legyen személyessé, hogy az Úr Jézus szenvedése és halála helyettem történt. Mindaz, ami Jézust érte – kigúnyolás, köpés, gyalázat, kínhalál –, engem illetett volna! Miattam történt. Ott sem voltam, mégis, az én árulásaim, tagadásaim, hitványságaim juttatták Jézust keresztre. Érettem történt. Ennek az egész kozmikus drámának én vagyok a kedvezményezettje. Jézus azért vállalta ezt a mérhetetlen szenvedést és a halált, hogy nekem örök életem legyen.

RÉ 341 MRÉ 221

„…számon kérem vétküket.” (2Mózes 32,15–35) 2Mózes 32,15–35

(34) „…számon kérem vétküket.” (2Mózes 32,15–35)* LESZ MIT SZÁMON KÉRNI! – 1. Áron és a nép vétke nagy, mert hűtlenségre, gyarlóságra vall. Azóta is naponta az aranyborjú bálványa előtt „dalolunk” (15–19). – 2. Mózes vétke még nagyobb gyarlóságot mutat, hiszen a vezető, emberi dühében összetöri azt a két kőtáblát, amit magától az Istentől kapott… Összetörni azt, amit Isten bízott ránk, bármi prófétai hevülettel is, méltatlan. Mózes ennél azonban mélyebbre süllyed, amikor ő bíráskodik, megöleti a bűnösöket. Mindezt olyan indulattal, amit egyik próféta sem tulajdoníthat magának, csak az Isten. Márpedig sokan veszünk hasonló bátorságot ma is (19–26). – 3. Lévi fiainak bűne pedig rettenetes. Ők a vallásos zsenik által előállított, önjelölt igazak (1Mózes 49,5–7), akik magukat az Úréinak tartják, és lekaszabolnak háromezer „bűnöst” (25–29). – 4. Van ítélet, de az Istennél van (Róma 12,19). Ezt Jézus Krisztus a golgotai kereszten elhordozta. Bűn és bűn között ebben a világban van különbség, Isten előtt azonban önmagában minden vétek halálos, és Mózes hiába akar engesztelést szerezni vallásos buzgóságában, csak Jézus Krisztusnál van a megváltás.

___

* LESZ MIT SZÁMON KÉRNI!

– 1. Áron és a nép vétke nagy, mert hűtlenségre, gyarlóságra vall.

Azóta is naponta az aranyborjú bálványa előtt „dalolunk”, de nevezhetjük „harci lármának” is, a vétket és az okozott nyomorúságot illetően „mindegy”, hiszen a legyőzöttnek gyászének, a győztesnek önhitt diadalének (15–19).

– 2. Mózes vétke még nagyobb gyarlóságot mutat, hiszen a vezető, emberi dühében összetöri azt a két kőtáblát, amit magától az Istentől kapott…

Összetörni azt, amit Isten bízott ránk, bármi prófétai hevülettel is, méltatlan.

Mózes ennél azonban mélyebbre süllyed, amikor ő bíráskodik, megöleti a bűnösöket.

Mindezt olyan indulattal, amit egyik próféta sem tulajdoníthat magának, csak az Isten.

Márpedig sokan veszünk hasonló bátorságot ma is (19–26).

– 3. Lévi fiainak bűne pedig rettenetes.

Ők a vallásos zsenik által előállított, önjelölt igazak, akik magukat az Úréinak tartják, és lekaszabolnak háromezer „bűnöst” (25–29).

Lévi fiai kegyelemből azok, akik, mert mit mondott róluk Jákób, halála előtt: „Simeon és Lévi testvérek, erőszak eszközei a fegyvereik. Közösségükbe ne menj lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban, kedvtelésükben bikát bénítottak. Átkozott haragjuk, mert erőszakos, és dühöngésük, mert elkeseredett.” (1Mózes 49,5–7)

– 4. Van ítélet, de az Istennél van (Róma 12,19).

Ezt Jézus Krisztus a golgotai kereszten elhordozta.

Az Úr nélkül egymást okoljuk, kaszaboljuk, magunkba nem nézünk (25).

Bűn és bűn között ebben a világban van különbség, Isten előtt azonban önmagában minden vétek halálos, és Mózes hiába akar engesztelést szerezni vallásos buzgóságában, csak Jézus Krisztusnál van a megváltás, bűnbocsánat, új élet, örök élet, ingyen kegyelemből.

Mert mindenki vétkezett, mindenki az Úr kegyelmére szorul (30–35).

Ez nagypéntek evangéliuma!