előző nap
következő nap

„Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék,...” 2Kor 10,12–18

12 Mert nem mernénk magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják, mivel ők önmagukhoz mérik és hasonlítják önmagukat, és így esztelennek bizonyulnak. 13 Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is. 14 Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával. 15 Nem mérték nélkül, mások fáradozásával dicsekszünk, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön. 16 Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek. 17 Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, 18 mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.

A néhány hónapja megválasztott presbitériumok és szolgálattevők a következő években fogják bizonyítani Krisztus iránti hűségüket az egyházon belüli munkájukban. Továbbra is az a megbízható ember, akit az Úr ajánl. Így, ha szolgálatuknak gyümölcsei megmutatkoznak, azért is egyedül Istené a dicsőség. Aki Krisztusnak szolgál, legyen szelíd és alázatos. Aki csak a maga dicsőségét keresi, tegye le még ma a tisztségét, vagy térjen meg az Úrhoz!

RÉ 229 MRÉ 372

„…hazamentek örvendezve…” (1Királyok 8,54–66) 1Királyok 8,54–66

(66) „…hazamentek örvendezve…” (1Királyok 8,54–66) HOGYAN MEGYÜNK HAZA A TEMPLOMBÓL? – 1. Salamon templomszentelési imádsága tartalmaz egy igehirdetést (22–28), egy imádságot (29–53), egy áldást (54–61), majd a végén az áldozatok bemutatását (62–66). – 2. A templom nem Isten lakóhelye (27), hanem Isten látható népének megjelenítése, ahol Isten közelében, Igéjét, törvényét és evangéliumát hallva, imádkozva, áldását fogadva, Jézus Krisztus egyetlen, tökéletes áldozatából, azaz Isten megváltó szeretetéből részesülve, csakis örömmel mehetünk haza az Úr házából, a gyülekezet közösségéből. Hiszen Isten nyugalmat ad, örökre pártolja ügyünket, velünk jön a hétköznapokba, az Ő útjaira hajlítja a szívünket, hogy általunk mindenki megismerje az egyetlen Urat! (56–61) Ez Jézus Krisztus feltámadásában mindenkorra világossá lett. – 3. Mégis, miért van az, hogy sokszor feszültséget és kínt, bizonytalanságot és dühöt érzünk, amikor hazafelé megyünk innen? Miért annyi az ellentmondás, a feszültség, a hiteltelenség, a bántás, közöttünk is, ami megoltja a Lelket! (1Thesszalonika 5,19)