előző nap
következő nap

„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk...” Fil 3,15–21

15 Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kinyilatkoztatja majd Isten nektek; 16 de amire eljutottunk, ahhoz ragaszkodjunk. 17 Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. 18 Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők Krisztus keresztjének ellenségei; 19 kárhozatra jutnak, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek. 20 Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, 21 aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.

„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk..." (20). Különös, kicsit fényét vesztett ünnep van ma. Adjunk hálát, ha abban fáradhatunk, amiben örömöt találunk és tisztes megélhetést. Legyünk szolidárisak mindazokkal, akik ennek híjával vannak. Mi azonban nem pusztán a mulandót látjuk, hanem a mennyei polgárjog bizonyosságában élve szószólói vagyunk a mindent meghaladónak: „Amit szem nem látott, fül nem hallott..." (1Kor 2,9). Tanúságtévő emelkedettség.

RÉ 406 MRÉ 318

„Ászának, Júda királyának a huszonhatodik évében…” (1Királyok 16,1–14) 1Királyok 16,1–14

(8) „Ászának, Júda királyának a huszonhatodik évében…” (1Királyok 16,1–14) ÁSZÁ JÚDAI KIRÁLY 41 ÉVEN ÁT URALKODOTT A DÉLI ORSZÁGRÉSZBEN. – 1. Ászá király szíve az Úré volt… – 2. Bár az áldozóhalmok nem szűntek meg az országban (15,14). Ez a „bár” jelzi, hogy Ászá király kegyelem alatt uralkodott, látványos, hosszú uralkodásban, de messze nem tökéletesen. – 3. Ez az uralkodás mégis stabil volt, a kis országrészben pislákolt az Isten mécsese. Vannak olyan idők, amikor ez is ajándék, megmaradás, „nagy dolog”! Ilyenkor ez a „kevés áldás” a „legtöbb”, maga a kegyelem. – 4. Annyira nincs szemünk, a „kevésben” észrevenni a mennyei többet, a kovászban a tésztát, a mustármagban a fát (Máté 13,31–33). Mi csak számokban, mennyiségben, látványban, felfokozott érzelmekben vagy szigorú tanban és kegyességben tudunk gondolkodni. Pedig nem ez a biblikus, nem ez a krisztusi. Vegyük észre a nehéz időkben is a kegyelem és a reménység jeleit.