előző nap
következő nap

„Mert meg vagyok győződve...” Róm 8,31–39

31 Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32 Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33 Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. 34 Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. 35 Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36 Amint meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." 37 De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. 38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39 sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

„Mert meg vagyok győződve..." (38). A legtöbb embernek ma már nincs semmiféle hite és meggyőződése. Pálnak és Jézus mai tanítványainak az a meggyőződésük, hitvallásuk, hogy akik Jézusban hisznek, azokat semmi nem választhatja el Isten szeretetétől. Sem az élet nehézségei, sem a lelki mélységek, a hatalmaskodók elnyomása, de az anyagi nehézségek, a betegségek, családi tragédiák vagy a halál romboló ereje sem. Kerülhet magas pozícióba egy hívő ember, vagy eshet mély depresszióba, mégis van valaki, aki mindig ott áll mellette.

RÉ 374 MRÉ 272

„Halljátok meg az Úr Igéjét!” (2Királyok 7) 2Királyok 7

(1) „Halljátok meg az Úr Igéjét!”(2Királyok 7) Elizeus próféta a reménység Igéit hirdette, miszerint Samária ostroma, éhínsége egy napon belül véget ér. Az Ige végső kicsengése mindig a reménység, a bíztatás szava (1). De nehéz volt akkor jövőt hinni, annyi éhezés és szenvedés után, aminek hangot is adott Jórám király egyik tisztje. Pedig aki nem hisz, megláthatja még a bőséget, de nem részesülhet abból, mert ez a bőség csak a „hit kezével” fogadható el. Kezek nélkül ülni a bőség asztalánál: „kár…”, hiszen az a legkínosabb éhhalál (2). A Samária városát körbekerítő arámok éjszaka hatalmas felmentősereg dübörgését vélték hallani, és fejvesztve menekültek, otthagyva állataikat és felszereléseiket (5–7). Igen, ezek a belső hangok; – lehet ez betegség is; – de lehet az Úr ítélete is, a lelkiismeret dübörgő szava, Isten hangja, amely nem engedi a gonoszt egy határon túl, így az saját gonoszságának indulatos zajától őrül meg. Négy kitaszított leprás fedezte fel a szabadulást, és vitte az örömhírt a kétségbeesett városba (8–9). Ezek a kiközösített halálra ítéltek lettek az evangélium hírnökei, akik reménység híján is reméltek (Róma 4,8).*

___

* Jórám király alig hitte a szabadulást, gyanakodott: pedig bizony csodálatosan megszabadultak (10–15).

A király gúnyolódott Isten szabadítását illetően (6,33).

Most csodát látott, mégsem tért meg.

Ez „kár!”