előző nap
következő nap

„Hogyan hallják meg (a jó hírt) igehirdető nélkül?” Róm 10,14–21

14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? 15 És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Amint meg van írva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!" 16 Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?" 17 A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. 18 Kérdem: talán nem hallották? Sőt nagyon is! „Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük." 19 De tovább kérdem: Izráel talán nem értette meg? Először Mózes mondja: „Egy olyan néppel teszlek féltékennyé, amely nem az én népem, értetlen néppel haragítlak meg titeket." 20 Ézsaiás pedig nyíltan ki is mondja: „Megtaláltak azok, akik nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem kérdezősködtek utánam." 21 Izráelről viszont így szól: „Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé."

„Hogyan hallják meg (a jó hírt) igehirdető nélkül?" (14). Fontos, hogy élő igehirdetést halljunk, olyan szolgálóktól, akiket Isten erre hívott el (15). Nem mindegy, hogy az, aki mondja, Istentől kapott üzenetet ad tovább, vagy csak „szentbeszéd" az, ami elhangzik. Isten hívő népe imádkozzon azért, hogy egyre többen értsék meg Isten hívó szavát az igehirdetés szolgálatára. Még akkor is, ha nem mindenki fog engedelmeskedni az evangéliumnak. Akkor is igaz, hogy az evangélium hirdetésében való fáradozásotok nem hiábavaló Jézus Krisztus által.

RÉ 485 MRÉ 279

„…amit helyesnek tartott az Úr, mivel erre tanította Jójádá főpap.” (2Királyok 12) 2Királyok 12

(3) „…amit helyesnek tartott az Úr, mivel erre tanította Jójádá főpap.” (2Királyok 12)* Jóás, Júda királya (Kr. e. 835–796) azt tette, amit helyesnek tart az Úr. Jóás királyt az Úr tiszteletére tanította nevelője, Jójádá főpap (3). Kisgyerek korában, hat éven át a templomban rejtegették (11,3). Ez a tény is meghatározóan kötötte Jóás királyt a templomhoz, az Úr ügyéhez. Isten ajándéka a hit. De a mi felelősségünk átadni a hit kereteit, amely több, mint ismeret; – hanem ezen túl életforma, gondolkodás, lelkiség, „kultúra”. Az első hat évben olyan fogékony erre a gyerek, hogy szinte kitörölhetetlenül meghatározó lesz számára az Úr ügye, ha ekkor elvetjük a magot. Sajnos, nem tesszük, sem ekkor, sem utána (1–3). Jóás király szerette az Úr ügyét, ezért szerette annak látható megjelenését ebben a világban, ezért szerette az Úr templomát is. Elhatározta, hogy kijavítja az Úr házának repedéseit (4–9). Ekkor bevezették a perselyes, céladományos rendszert (10–17). Repedezett a templom, és lám, milyen lassan lehet előre jutni a javításában (7), miközben vannak olyan repedések, amelyek nem javíthatók pénzzel és malterral.

___

* Jóás, Júda királya (Kr. e. 835–796) AZT TETTE, AMIT HELYESNEK TART AZ ÚR.

– 1. Jóás királyt az Úr tiszteletére tanította nevelője, Jójádá főpap (3).

Kisgyerek korában, hat éven át a templomban rejtegették (11,3).

Ez a tény is meghatározóan kötötte Jóás királyt a templomhoz, az Úr ügyéhez.

Isten ajándéka a hit.

De a mi felelősségünk átadni a hit kereteit, amely több, mint ismeret; – hanem ezen túl életforma, gondolkodás, lelkiség, „kultúra”.

Az első hat évben olyan fogékony erre a gyerek, hogy szinte kitörölhetetlenül meghatározó lesz számára az Úr ügye, ha ekkor elvetjük a magot.

Sajnos, nem tesszük, sem ekkor, sem utána.

Ez a nyugati világ tragédiája, míg keleten pontosan tudják és gyakorolják ezt (1–3).

– 2. Jóás király szerette az Úr ügyét, ezért szerette annak látható megjelenését ebben a világban, ezért szerette az Úr templomát is.

Elhatározta, hogy kijavítja az Úr házának repedéseit.

Erre azonban a templomi adományok nem biztosítottak elégséges bevételt, hiszen a papok és léviták megélhetését is ebből biztosították.

Így hosszú évtizedekig nem történt semmi a templom javítása ügyében (4–9).

Ekkor bevezették a perselyes, céladományos rendszert (10–17).

Repedezett a templom, és lám, milyen lassan lehet előre jutni a javításában (7), miközben vannak olyan repedések, amelyek nem javíthatók pénzzel és malterral.

– 3. Jórám azonban nem járt teljesen az Úr útján.

Nem szüntette meg az áldozóhalmok idegen kultuszait (4).

A templom kincseit, életük védelmében, odaadta az arám királynak (18–19).

Élete végén nem hallgatott a prófétai szóra (2Krónikák 24,20–22).

Végül saját udvari emberi ölték meg őt (20–22).

Kár, áldott élet lehetett volna Jóás király élete, csak az a „csak” ne lett volna, miszerint az Úrnak élt, „csak” az áldozóhalmokat nem szüntette meg (4).

Mindig ezzel a kis, diplomatikus engedménnyel kezd el dagadni a nagy és halálos baj kelése is.

Kell a „diplomatikusság”, az átgondolt, árnyalt, bölcs vezetés; – de bizonyos ügyekben, főként az Úr ügyében, csak tiszta és egyértelmű döntések születhetnek.