előző nap
következő nap

„Áron némán hallgatott” 3Móz 10

1 Nádáb és Abíhú, Áron fiai fogták a maguk szenesserpenyőjét, tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tűzzel áldoztak az Úr színe előtt, pedig ő nem adott nekik erre parancsot. 2 Ekkor tűz csapott ki az Úr színe elől, és megemésztette őket; meghaltak az Úr színe előtt. 3 Mózes így szólt Áronhoz: Erről beszélt az Úr, amikor azt mondta: A hozzám közel állókon mutatom meg, hogy szent vagyok, és az egész nép előtt, hogy dicsőséges vagyok! Áron némán hallgatott. 4 Azután odahívta Mózes Mísáélt és Elcáfánt, Áron nagybátyjának, Uzzíélnek a fiait, és ezt mondta nekik: Jöjjetek ide, és vigyétek el testvéreiteket a szentély elől, a táboron kívülre! 5 Ők odamentek, és elvitték azokat ruhástul a táboron kívülre, ahogyan elrendelte Mózes. 6 Azután ezt mondta Mózes Áronnak meg a fiainak, Eleázárnak és Ítámárnak: Hajatokat gondozatlanul ne hagyjátok, ruhátokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok, és az Úr meg ne haragudjék az egész közösségre! Testvéreitek, Izráel egész háza pedig sírjon a pusztító tűz miatt, amelyet az Úr támasztott! 7 A kijelentés sátrának a bejáratától se távozzatok el, különben meghaltok, mert az Úr felkenő olaja van rajtatok! Ők Mózes beszéde szerint cselekedtek. 8 Azután így beszélt Áronhoz az Úr: 9 Bort és részegítő italt ne igyatok: se te, se a fiaid, amikor bementek a kijelentés sátrába, hogy meg ne haljatok! Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre! 10 Így tudtok különbséget tenni szent és közönséges közt, tisztátalan és tiszta közt, 11 és így tudjátok megtanítani Izráel fiait mindazokra a rendelkezésekre, amelyeket Mózes által kijelentett számukra az Úr. 12 Azután így beszélt Mózes Áronhoz és megmaradt fiaihoz, Eleázárhoz és Ítámárhoz: Fogjátok az ételáldozatot, amely megmaradt az Úr tűzáldozataiból, és egyétek meg azt kovásztalanul az oltár mellett, mert igen szent az. 13 Szent helyen egyétek meg, mert neked és fiaidnak rendelt rész ez az Úr tűzáldozataiból. Ezt a parancsot kaptam. 14 A felmutatott áldozati szegyet és a felajánlott combot is tiszta helyen egyétek meg, te és a fiaid meg a lányaid, mert neked és gyermekeidnek rendeltem ezeket a részeket Izráel fiainak békeáldozataiból. 15 A felajánlott combot és a felmutatott áldozati szegyet a kövér részek tűzáldozatával együtt vigyék be, hogy felmutassák felmutatott áldozatként az Úr színe előtt, azután a tied lesz és a fiaidé örök rendelkezésként, ahogyan megparancsolta az Úr. 16 Amikor Mózes a vétekáldozati bak után tudakozódott, kiderült, hogy elégették. Megharagudott ezért Áron megmaradt fiaira, Eleázárra és Ítámárra, és ezt mondta: 17 Miért nem ettétek meg a vétekáldozatot a szent helyen? Hiszen igen szent az, és az Úr nektek adta, hogy hordozzátok a közösség bűnét, és engesztelést szerezzetek értük az Úr előtt. 18 Íme, ennek a vérét nem vittétek be a szentély belsejébe: meg kellett volna tehát ennetek az áldozati húst a szent helyen, ahogy megparancsoltam. 19 De Áron így szólt Mózeshez: Nézd, ma mutatták be vétekáldozatukat és égőáldozatukat az Úr előtt, engem pedig ilyen dolgok értek! Ha én ma vétekáldozatot eszem, jónak látta volna-e az Úr? 20 Amikor ezt hallotta Mózes, igazat adott neki.

„Áron némán hallgatott" (3). Pap és apa is volt egyben, papjait és gyermekeit vesztette el egy pillanat alatt. Amikor másik két gyermeke szegte meg az áldozati előírásokat, felemelte értük a szavát Mózes és egyben Isten előtt is (19), felvállalta, hogy ő a gyászoló, szenvedő apa. Vajon hogyan ütköznek a mi életszerepeink, és milyen megoldásokat találunk ennek a nehézségeire? Hogyan tudjuk ezt Isten elé vinni?

RÉ 6 MRÉ 6

„…Szentlélekkel telve…” (Lukács 4,1–13) Lukács 4,1–13

(1) „…Szentlélekkel telve…” (Lukács 4,1–13) Akkor kezdődik a kísértés, amikor a Szentlélek ránk száll. Isten Lelkének munkája által Isten gyermekeivé leszünk, eredeti helyünkre kerülünk, mint ahogy a fészekből kiesett és halálra ítélt fiókáért lehajolnak, és visszateszik a fészkébe. A fióka addig is szabad préda volt, de a fészekben újra biztos célpont az ellenség számára: ott keresd! Nem véletlen, hogy a kísértő szavai is így kezdődnek: „Ha Isten Fia vagy...”. Megnyugvás olvasni, hogy folyton támad a Gonosz, de akit Isten visszaemelt a fészekbe, azt saját maga védi ettől kezdve. Annak számára a kísértő pusztaság is isteni fészekmeleggel telített, mert Isten Lelkének indításával járunk-kelünk itt (1).

A gonosz leírását Ravasz Lászlónál pontosabban nem lehet megfogalmazni. A gonosz állandóan vádol. Isten szigorú igazságát akarja érvényesíteni, hogy megakadályozza a kegyelmet. Itt is azért olyan „szorgalmas”, mert Jézus egész elkövetkező pályája az evangélium szolgálata, azaz Isten kegyelmének szolgálata. Ezért a gonosz nemcsak vádol, hanem csábít, becsap, hazudik. Jézus Krisztus megváltó hatalma nélkül ő van nyeregben, mert a bűn révén már rászedte az egész világot. Alapvonása az Isten elleni gyűlölet, az ebből fakadó rosszindulat, rendkívüli intelligenciával, hatalmas tudással párosulva. Bizony, már értem, hogy miért nem hatottak meg soha a zseniálisnak tűnő emberek, akiket mindig az okosságuk és a testi szépségük miatt sztároltak. Lélek nélkül mindezek valóban ördögivé lehetnek.

Kenyérrel és gazdagsággal, élvezetekkel teli jólét; – dicsőség és hatalom; – minden bajt csodásan megoldó álhit; – igen, ez a három az, amiben leírható a gonosz munkája, az embert elnyelő vermek sokasága és mélysége.

Jézus Krisztus azonban Isten akaratát képviselte, a Lélek erejével, kompromisszumok nélkül, egészen a kereszthalálig. Emberként kísérthető volt a mi Urunk, de mint Isten, ő győzte le a gonoszt, a kereszten végérvényesen.

Mi elbukhatunk, de az Ő ereje a legnagyobb mélységekből is győztesen emel ki; – soha el sem engedett; – a fészekből kiesve is erős szeretetének alig látható damilszálai tartanak, újra felemelnek, megelevenítenek bennünket. Teológiailag félreérthető kép a marionett bábu példája, de mégis most bátran gondoljunk azokra a szálakra, amelyek felülről tartanak, hordoznak odalent is. Nem enged el az atyai kéz.