„Így végezzen a pap engesztelést a megtisztulni akaróért az Úr színe előtt.”
3Móz 14,1–32
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Ez a poklos emberre vonatkozó törvény, amikor megtisztul: Vigyék el a paphoz, 3 a pap pedig menjen ki a táboron kívülre. És ha úgy látja a pap, hogy meggyógyult a poklos ember a poklos kiütésből, 4 akkor hozzanak a pap parancsára a megtisztulni akaróért két élő tiszta madarat, cédrusfát, bíbor fonalat és izsópot. 5 Azután vágják le a pap parancsára az egyik madarat egy friss vízzel teli cserépedény fölött. 6 Fogja a pap az élő madarat, a cédrusfát, a bíbor fonalat és az izsópot, és mártsa bele azokat az élő madárral együtt a friss víz fölött levágott madár vérébe. 7 Azután hintse meg a poklosságból megtisztulni akarót hétszer, és mondja ki, hogy tiszta. Az élő madarat pedig eressze szabadon a mezőn. 8 A megtisztulni akaró mossa ki ruháját, borotválja le mindenütt a haját és a szőrét, mosakodjék meg vízben, és tiszta lesz. Azután bemehet a táborba, de hét napig maradjon a sátrán kívül. 9 A hetedik napon borotválja le mindenütt a szőrét: a haját, a szakállát, a szemöldökét, és mindenütt másutt is borotválja le a szőrét. Mossa ki a ruháját, és mossa meg a testét vízben, akkor tiszta lesz. 10 A nyolcadik napon hozzon két hibátlan hím meg egy egyéves hibátlan nőstény bárányt, ételáldozatul pedig háromtized véka finomlisztet olajjal gyúrva, meg fél liter olajat. 11 Állítsa oda a tisztítást végző pap a megtisztulni akarót ezekkel együtt az Úr elé, a kijelentés sátrának a bejáratához. 12 Azután fogja a pap az egyik hím bárányt, mutassa be jóvátételi áldozatul a fél liter olajjal együtt: mutassa fel azokat felmutatott áldozatul az Úr színe előtt. 13 A bárányt azon a helyen vágja le, ahol a vétekáldozatot és az égőáldozatot szokták levágni, vagyis a szent helyen, mert a vétekáldozathoz hasonlóan ez a jóvátételi áldozat is a papé. Igen szent ez is. 14 Vegyen a pap a jóvátételi áldozat véréből, és kenje meg azzal a pap a megtisztulni akaró jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és jobb nagylábujját, 15 azután vegyen a pap a fél liter olajból, öntse azt a maga bal tenyerébe, 16 majd mártsa bele a pap jobb kezének az ujját a bal tenyerében levő olajba, és hintsen ujjával az olajból hétszer az Úr színe elé. 17 A tenyerén maradt olajjal kenje meg a pap a megtisztulni akaró jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és a jobb nagylábujját, a jóvátételi áldozat vére helyén. 18 A tenyerében maradt olajat pedig kenje a pap a megtisztulni akaró fejére. Így végezzen érte a pap engesztelést az Úr színe előtt. 19 Azután készítse el a pap a vétekáldozatot, és végezzen engesztelést a tisztátalanságból megtisztulni akaróért. Majd vágja le az égőáldozatot. 20 Mutassa be a pap az égőáldozatot meg az ételáldozatot az oltáron. Így végezzen érte engesztelést a pap, és akkor tiszta lesz. 21 De aki szegény, és nem telik neki ennyire, az hozzon egy bárányt jóvátételi áldozatul felmutatásra, hogy engesztelést végezzenek érte, ételáldozatul meg egytized véka olajjal gyúrt finomlisztet és fél liter olajat. 22 Hozzon két gerlét vagy két galambot is, ahogyan telik neki, az egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul. 23 Vigye el azokat tisztulásának nyolcadik napján a paphoz, a kijelentés sátrának a bejáratához az Úr színe elé. 24 Fogja a pap a jóvátételi áldozatra való bárányt és a fél liter olajat, és mutassa fel azokat a pap felmutatott áldozatul az Úr színe előtt. 25 Azután vágja le a jóvátételi áldozatra való bárányt. Vegyen a pap a jóvátételi áldozat véréből, és kenje meg a megtisztulni akaró jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és a jobb nagylábujját. 26 Öntsön a pap az olajból a maga bal tenyerébe, 27 és a bal tenyerében levő olajból hintsen a pap jobb kezének az ujjával hétszer az Úr színe elé. 28 Azután kenje meg a pap a tenyerében levő olajból a megtisztulni akaró jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és jobb nagylábujját, a jóvátételi áldozat vére helyén. 29 A tenyerében maradt olajat pedig kenje a pap a megtisztulni akaró fejére. Így végezze el érte az engesztelést az Úr színe előtt. 30 Azután, ha csak arra tellett neki, készítse el az egyik gerlét vagy galambot. 31 Ha csak arra tellett neki, készítse el az egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul az ételáldozattal együtt. Így végezzen a pap engesztelést a megtisztulni akaróért az Úr színe előtt. 32 Ez a törvény vonatkozik arra, akin poklos kiütés volt, de nem telik neki többre, amikor meg akar tisztulni.
(13) „Akarom, tisztulj meg!” (Lukács 5,12–16) Ez az evangélium lényege: Isten akarata, amely Jézus Krisztusban egyértelművé lett, a gyógyulás, a tisztulás, a végső megoldás munkálása. Isten jóakaratú: üdvözíteni akar és nem kárhoztatni (János 12,47). Ezért hallja meg Jézus Krisztus a tisztátalannak számító, kirekesztett, testileg–lelkileg beteg ember kiáltását, ezért érinti meg őt, ezért ad neki isteni hatalma által tisztulást és gyógyulást (12–13). Ez az isteni akarat rámutat az ember állapotára, testi és lelki nyomorúságára; – de meghirdeti Isten segítő szeretetét is!
Ezt a csodát, ebben a világban, a korabeli rend keretei között cselekszi meg az Úr. Minden csendben, bensőségesen történt, nem látványosan és nyilvánosan. Ugyanakkor, mindent a korabeli törvény előírásai szerint tettek: a gyógyult ember elment a paphoz, aki megállapította gyógyulását, valamint közösségi és kultuszi tisztaságát, ezután pedig bemutatta az ilyenkor előírt áldozatokat. Alkalmazkodnunk kell az előírt rend kereteihez. Ezt a rendet formálja a mi Urunk, végül azonban szétfeszíti majd azt, és az Ő örök, eredetei rendjének szabadsága lép érvénybe odaát (14).
Jézus egyelőre tartózkodott minden nyilvánosságtól, mert Ő nem csodatévő doktornak jött el erre a világra, hanem azért, hogy megváltsa ezt a világot minden betegségtől és tisztátalanságtól, minden bűntől és nyomorúságtól. Nem a csodákban, hanem a golgotai kereszten és a húsvéti üres sír láttán lesz világossá, hogy ki is Ő valójában. A sokaság ennek ellenére keresi Őt, mert sok a beteg, és kellene a gyors segítség. Ez a keresés azonban nem a hit, hanem az érdek és a szenzáció keresése (15–16).