előző nap következő nap

„...meghaltak, mert az Úr elé mertek lépni...” 3Móz 16

Áron két fiának a halála után, akik meghaltak, mert az Úr elé mertek lépni, beszélt az Úr Mózeshez. 2 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd meg a testvérednek, Áronnak, hogy a szentélyben ne menjen be akármikor a kárpiton belülre, a ládán levő fedél elé, hogy meg ne haljon, mert a fedél fölött jelenek meg felhőben. 3 Úgy menjen be Áron a szentélybe, hogy vigyen egy bikát vétekáldozatul, egy kost pedig égőáldozatul. 4 Öltözzék gyolcsból készült szent köntösbe, gyolcsnadrág legyen rajta, gyolcsövvel övezze magát körül, gyolcssüveget tegyen a fejére. Szent ruhák ezek: mosakodjék meg azért vízben, és úgy öltse fel őket. 5 Izráel fiainak a közösségétől pedig vegyen két kecskebakot vétekáldozatul és egy kost égőáldozatul. 6 Mutassa be Áron a bikát mint a maga vétekáldozatát, és szerezzen engesztelést magáért és háza népéért. 7 Azután fogja a két kecskebakot, állítsa azokat az Úr elé a kijelentés sátrának a bejáratánál, 8 és vessen sorsot Áron a két bakra: az egyiket sorsolja ki az Úrnak, a másikat Azázélnek. 9 Vezesse oda Áron azt a bakot, amely a sorsvetésben az Úrnak jutott, és készítse azt el vétekáldozatul. 10 Azt a bakot pedig, amely a sorsvetésben Azázélnek jutott, állítsák élve az Úr elé, hogy engesztelést végezzen vele, és elküldje Azázélnek a pusztába. 11 Áron tehát mutassa be a bikát mint a maga vétekáldozatát, és szerezzen engesztelést magáért és háza népéért. Vágja le Áron a bikát mint a maga vétekáldozatát. 12 Rakja tele a szenesserpenyőt izzó parázzsal az Úr előtt levő oltárról, és két tele marok porrá tört, jó illatú füstölőszerrel együtt vigye be a kárpiton belülre. 13 Tegye a jó illatú füstölőszert a tűzre az Úr színe előtt, hogy beborítsa az illatáldozat felhője a födelet, amely a Bizonyság fölött van, és akkor nem hal meg. 14 Azután vegyen a bika véréből, és hintse ujjával a fedél elülső, keleti részére, a fedél elé pedig hétszer hintsen ujjával a vérből. 15 Ezután vágja le a bakot mint a nép vétekáldozatát, vigye be a vérét a kárpiton belülre, és úgy cselekedjék ezzel a vérrel, ahogyan a bika vérével cselekedett: hintse a fedélre és a fedél elé. 16 Így végezzen engesztelést a szentélyért, Izráel fiainak a tisztátalansága miatt és minden vétkes hitszegése miatt. Így cselekedjék a kijelentés sátráért is, amely köztük, tisztátalanok között van. 17 Amikor bemegy a szentélybe, hogy engesztelést szerezzen, senki más ne legyen a kijelentés sátrában, egészen addig, amíg ki nem jön. Így szerezzen engesztelést magáért, háza népéért és Izráel egész gyülekezetéért. 18 Azután jöjjön ki az oltárhoz, amely az Úr színe előtt áll, és végezzen azért is engesztelést: vegyen a bika véréből meg a bak véréből, és kenje meg körös-körül az oltár szarvait, 19 és hintsen rá az ujjával hétszer a vérből. Így tisztítsa és szentelje meg azt Izráel fiainak a tisztátalansága miatt. 20 Ha elvégezte az engesztelést a szentélyért, a kijelentés sátráért és az oltárért, vezesse oda az élő bakot. 21 Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izráel fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy arra kijelölt emberrel a pusztába, 22 hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy kietlen vidékre. Az az ember pedig hajtsa ki a bakot a pusztába. 23 Azután menjen be Áron a kijelentés sátrába, vesse le a gyolcsruhákat, amelyeket magára öltött, amikor bement a szentélybe, és rakja le ott azokat. 24 Mosakodjék meg vízben, szent helyen, és öltözzék fel a saját ruháiba. Majd menjen ki, és készítse el a maga égőáldozatát meg a nép égőáldozatát, és szerezzen engesztelést magáért és a népért. 25 A vétekáldozat kövérjét is füstölögtesse el az oltáron. 26 Aki pedig kihajtotta az Azázélnek szánt bakot, mossa ki ruháját, mosakodjék meg vízben, azután bemehet a táborba. 27 A vétekáldozati bikát és a vétekáldozati bakot, amelyeknek a vérét a szentélybe vitték, hogy engesztelést szerezzenek vele, vigyék ki a táboron kívülre, és égessék el bőrüket, húsukat és ganéjukat. 28 Aki elégeti ezeket, mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és utána bemehet a táborba. 29 Örök rendelkezés legyen ez nektek: a hetedik hónap tizedik napján tartsatok böjtöt, és ne végezzetek semmiféle munkát, sem az, aki közületek való, sem a közöttetek tartózkodó jövevény. 30 Mert ezen a napon végeznek engesztelést értetek, hogy megtisztítsanak benneteket, és megtisztultok minden vétketektől az Úr színe előtt. 31 A teljes nyugalom napja legyen ez nálatok, amikor böjtöt is tartsatok. Örök rendelkezés ez. 32 Így végezzen engesztelést az a pap is, akit majd apja után kennek fel és avatnak fel pappá; öltse ehhez a gyolcsruhákat, a szent ruhákat magára. 33 Végezzen engesztelést a szentek szentjéért; a kijelentés sátráért és az oltárért is végezzen engesztelést. A papokért és a gyülekezet egész népéért is végezzen engesztelést. 34 Örök rendelkezés legyen ez nektek: évenként egyszer végezzenek engesztelést Izráel fiaiért minden vétkük miatt. És Áron úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

Áron fiai „...meghaltak, mert az Úr elé mertek lépni..." (1); Isten szentsége elpusztította őket. Isten Fia azért ment be „egyszer s mindenkorra a szentélybe" (Zsid 9,12), hogy nekünk ne kelljen meghalni, és félelem nélkül, a fiúság lelkével élhessünk az Atya színe előtt. Krisztusban Isten szentsége – ami ma is változatlan – Isten és a másik ember mindent megelőző szeretetében „transzformálódik" számunkra.

RÉ 48 MRÉ 48

„…böjtölni fognak.” (Lukács 5,33–39) Lukács 5,33–39

(35) „…böjtölni fognak.” (Lukács 5,33–39) Jézus LAKODALMAS NÉPHEZ hasonlítja tanítványait, ahol Ő a vőlegény, népe a menyasszony; – hiszen Isten örök hűséggel kötötte egymáshoz őket. – 1. A lakodalmas nép pedig eszik és iszik, örül, vigad, nem pedig böjtöl. Isten országa persze nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm, a Szentlélek által (Róma 14,17). Éppen ezért, merjük szó szerint is érteni a képet, miszerint ott nem fogunk sem éhezni, sem szomjazni, sem elégedetlenül harcolni, sem szomorkodni. Ez egy emberi értelemmel felfoghatatlan, de reményt és erőt ajándékozó távlat. Isten cselekszi ezt, nem mi. Ez a megváltás lényege (34). – 2. Addig azonban a böjt ideje van. Hiszen a vőlegény egy időre elutazott. Tudjuk, hogy a távolban is szeret, naponta küldi üzeneteit, jelenléte a távolság ellenére is bizonyosság és valóság. De a visszajöveteléig böjtölünk, mert a reménység már a miénk, de a beteljesedés még nem (35). Annyi a baj ezen a világon, hogy csak a böjt lehet rá a válasz; – a felelős, imádkozó és hiteles élet válasza. Amíg sokak éheznek, szomjaznak, hiányt szenvednek, testi–lelki, szociális és hitbeli értelemben, addig igazából csak a böjt az egyetlen legitim életforma. Minden lakodalom egy picit hamis, ámító dimbítás. – 3. Ám, öröm nélkül nem lehet élni. Az öröm a reménységünkben van.*

__

* A böjt része az is, hogy megbecsüljük a régit és az újat (36–39).

A régit azért, mert az elődök öröksége fontos, még ha nem is mindig áldott, tanulhatunk abból.

Az elődök öröksége intő jel és áldás egyaránt lehet.

Az áldott örökséget, mint nemes óbort, becsüljük meg, mert az óbor jó (39).

Félelmetes, ahogy az öntudatos, új nemzedék, minden tisztelet nélkül, elveti és semmibe veszi a régit, mert ő tudja, hogyan lehet megalkotni az újat, hogyan lehet megújulni.

Van teljesen új, de ezt Jézus Krisztus hozta el! A régit is ez a krisztusi új elevenítheti meg.

Tehát megbecsüljük a régit, de nem foltozzuk, nem keverjük össze az újjal, mert mindkettő tönkremegy.

Egy a lényeg: ez az új, a feltámadott Jézus Krisztus. Nincs más, ami valódi megújulást adna.

Ő ma is a legmodernebb.

Aki Őnélküle akar újat, az öncélú újítgató, aki a régit és az újat is tönkreteszi.

A régi és új krisztusi viszonyát megélni, ehhez kell a legnagyobb böjt és alázat.