„Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ezek az Úr ünnepei,...” 3Móz 23,1–22
Ünnep mindig akkor keletkezik, ha Isten keze nyilvánvaló nyomokat hagy az ember életében. Jó tudatosítanunk, hogy ezeket az „Úr ünnepeinek" nevezi a Szentírás (2). Az ünnep az Úré, ő adja, miként a munkálkodásra rendelt időt is (Préd 3,1kk). Az ünnep igazi tartalmát az adja meg, ami nem tőlünk, emberektől, hanem az Úrtól van. Isten népe történetében a szabadítás a legnagyobb esemény. A páska és Krisztus kereszthalála egyaránt erre mutat. Urunk szeretné a mai nap eseményeiben is megmutatni szabadító hatalmát nekünk.
RÉ 65 MRÉ 65
„…a gyümölcséről lehet megismerni…” (Lukács 6,43–46) Lukács 6,43–46
(44) „…a gyümölcséről lehet megismerni…” (Lukács 6,43–46) – 1. Jézus Krisztus volt az egyetlen, aki azt is tette, amit mondott; – vagyis Ő mindvégig jó fa volt, amely jó gyümölcsöt termett, és még vad hajtásokat sem hozott. – 2. Mi nem vagyunk jó „fák”. Tövises csipkebokrok vagyunk (44). – 3. A szívünk, vagyis az egész valónk gonosz, ezért már a szavaink is elárulnak bennünket (45). Bizony, egy óvatlan pillanat, és azonnal előlopakodik, egy–egy megjegyzésünkben is, igazi valónk. Elég szétnézni az elektronikus világban, és értjük Jézus diagnózisát, miszerint a szív teljességéből szól a száj. – 4. És akkor a cselekedeteket még nem is említettük. A jó fa nemcsak árnyékot vet másokra, hanem látható, jó gyümölcsöket terem, amellyel táplál és éltet másokat (43). – 5. Azokra külön kitér Jézus, akik emlegetik az Urat, az Igéket, a Bibliát, és közben nem a krisztusi életet élik. Az újjászületésnek mindig vannak látható gyümölcsei, még akkor is, ha a bőséges fügeérés ideje odaát lesz, és folyton előtörnek korábbi életünk vadhajtásai. Nem azért vagyunk hiteltelenek, mert nem tudunk maradéktalanul krisztusi módon élni, hanem mert az alázat hiányzik belőlünk.
___
– 1. Jézus Krisztus volt az egyetlen, aki azt is tette, amit mondott; – vagyis Ő mindvégig jó fa volt, amely jó gyümölcsöt termett, és még vad hajtásokat sem hozott.
Ő még a kereszthalál szenvedései között is hitt, szeretett, imádkozott.
Pedig ott, akkor nem csupán emberi kínokról volt szó, hanem arról, hogy miattunk, érettünk, helyettünk elhordozta a büntetést, a halált, a kárhozatot.
Nem lehet ezt finomabban mondani, mert így pontos, ahogy azt Ravasz László megfogalmazta.
Mi ezt érdemelnénk, de Ő elhordozta a büntetést helyettünk, hitben, szeretetben.
– 2. Mi nem vagyunk jó „fák”.
Tövises csipkebokrok vagyunk (44).
– 3. A szívünk, vagyis az egész valónk gonosz, ezért már a szavaink is elárulnak bennünket (45).
Bizony, egy óvatlan pillanat, és azonnal előlopakodik, egy–egy megjegyzésünkben is, igazi valónk.
Egy ismerősöm azért vezet naplót, hogy kiírja magából a benne tomboló gonoszságot, ezzel megvallja azt Ura előtt, és letegye azokat az Úr elé, megszabadulva azoktól. A naplót évente elégeti.
Elég szétnézni az elektronikus világban, és értjük Jézus diagnózisát, miszerint a szív teljességéből szól a száj.
– 4. És akkor a cselekedeteket még nem is említettük.
Pedig Jézus Krisztus mindkettőről szól, beszédről és cselekedetekről egyaránt; – kiemelve a hiteles cselekedetek fontosságát, a látható gyümölcstermést.
A jó fa nemcsak árnyékot vet másokra, hanem látható, jó gyümölcsöket terem, amellyel táplál és éltet másokat (43).
– 5. Van itt még egy nagy probléma!
Azokra külön kitér Jézus, akik emlegetik az Urat, az Igéket, a Bibliát, és közben nem a krisztusi életet élik.
Ez egy nehéz kérdés.
Hiszen kézbe vett minket az Úr, a vadhajtásba nemes életet oltott, krisztusit.
Ezért az újjászületésnek mindig vannak látható gyümölcsei, még akkor is, ha a bőséges fügeérés ideje odaát lesz, és addig folyton előtörnek korábbi életünk vadhajtásai.
Ugyanakkor ebben a világban a hívő ember is kegyelemre szorul, élete utolsó percéig.
Nem azért vagyunk hiteltelenek, mert nem tudunk maradéktalanul krisztusi módon élni, hanem mert az alázat hiányzik belőlünk.
Jaj de sok pökhendi, kellemetlen embert láttam már, akik Igék mögé bújva „taroltak”.