„Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr.” Józs 3
A kivonulástörténetben a kettéváló víz csodáját tapasztalhatták meg. Modern, racionális gondolkodásunk azt mondja, hogy nincsenek csodák. Pedig nap mint nap találkozunk velük, csak talán nem vesszük észre őket. Azt mondjuk, véletlen, egyszeri, és éppen így alakult. Ha megismétlődik, akkor sem csodálkozunk rá. Pedig akár egyszeri, akár ismétlődő módon, Isten hatalma túlléphet az anyagi világ rendezett keretein, és csodákat visz végbe a mi életünkben is!
RÉ 114 MRÉ 114
„Menjünk át…” (Lukács 8,22–25) Lukács 8,22–25
(22) „Menjünk át…” (Lukács 8,22–25) Nem felelőtlen belemagyarázás az Igébe, az emberi életet, és különösen Isten népének szolgálatát HAJÓZÁSHOZ hasonlítani. – 1. Mindjárt az indulásnál fontos, hogy nem saját akaratunkból, öncélú vágyainkat követve, vagy változatos élményeket kergetve hajózunk ki a biztos kikötőből. Hanem Jézus Krisztus szavára, Ővele együtt, egy Őáltala meghatározott cél birtokában „vonjuk fel a vitorlákat”. Jézus mondta a tanítványoknak: „Menjünk át a túlsó partra!” (22). – 2. Ez az indulás pedig azt a bizonyosságot ajándékozza nekünk, hogy az Úr velünk van a hajóban. Ennél több nem kell. – Az az Úr van velünk, aki még a viharokban is a menny békességével tud aludni a hajóban. – Az az Úr van velünk, akit a viharban, a kétségbeesés, a teljes tehetetlenség állapotában is megszólíthatunk, mert Ő mozdul értünk. – Az az Úr van velünk, aki képes lecsendesíteni a vihart, ezt is, más viharokat is. – Az az Úr van velünk, aki teljesen lecsendesíti a vihart (23–24). – 3. A hit ez: Jézus Krisztussal elindulni, Ővele hajózni a viharokban is, a biztos megérkezés reménységében (25).
___Nem felelőtlen belemagyarázás az Igébe, az emberi életet, és különösen Isten népének szolgálatát HAJÓZÁSHOZ hasonlítani.
A bibliai üzenet és képi világ hemzseg az erre utaló igeversektől.
– 1. Mindjárt az indulásnál fontos, hogy nem saját akaratunkból, öncélú vágyainkat követve, vagy változatos élményeket kergetve hajózunk ki a biztos kikötőből.
Hanem Jézus Krisztus szavára, Ővele együtt, egy Őáltala meghatározott cél birtokában „vonjuk fel a vitorlákat”.
Jézus mondta a tanítványoknak: „Menjünk át a túlsó partra!” (22).
– 2. Ez az indulás pedig azt a bizonyosságot ajándékozza nekünk, hogy az Úr velünk van a hajóban.
Ennél több nem kell.
– Az az Úr van velünk, aki még a viharokban is a menny békességével tud aludni a hajóban.
– Az az Úr van velünk, akit a viharban, a kétségbeesés, a teljes tehetetlenség állapotában is megszólíthatunk, mert Ő még az indulatos, gyarló, számonkérő kiáltásunkra is mozdul értünk.
– Az az Úr van velünk, aki képes lecsendesíteni a vihart; – ezt is, más viharokat is; – mert Ő Úr az elemek felett ugyanúgy, mint a gonosz által támasztott minden förmeteg felett, de még a halál forgószele felett is.
– Az az Úr van velünk, aki teljesen lecsendesíti a vihart, aki valóságos békességet ajándékoz nekünk. Olyan békesség ez, amely még az újabb viharokban is a békesség csendes, de áldott erejével hisz (23–24).
– 3. A hit ez: Jézus Krisztussal elindulni, Ővele hajózni a viharokban is, a biztos megérkezés reménységében.
Jézus erre a hitre kérdez rá tanítványainál: „Hol van a ti hitetek?”
Nem nekik kellett volna lecsendesíteni a tengert, de jobban kellett volna hinniük.
Mert hit nélkül a viharban nemcsak félünk, hanem úrrá is lesz rajtunk a félelem.
„Miért féltek ennyire?” – olvassuk Márknál (Márk 4,35-41).
Sokszor félünk, de Jézus Krisztus nem engedi, hogy a rettegés vegyen birtokba bennünket.
A hit kénytelen szembenézni a kikerülhetetlen kérdéssel: Kicsoda ez a Jézus Krisztus?
Őt dicsőítve valljuk: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó.
Neked kicsoda Ő?
Kell a pihenés, öröm, kikapcsolódás, élmények sora; – ezek fontos elemei az életnek.
De ha folyton csak ezért „hajózol ki”, akkor Krisztus nélküli merész vagy, és előbb–utóbb elnyel a vihart.
Ne így legyen! (25)