előző nap
következő nap

„Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot.” Józs 5

1 Amikor meghallotta az emóriak összes királya túl a Jordánon, nyugat felé és a kánaániak valamennyi királya a tenger mellett, hogy kiszárította az Úr a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek rajta, megdermedt a szívük, és még a lélegzetük is elállt Izráel fiai miatt. 2 Abban az időben mondta az Úr Józsuénak: Készíts kőkéseket, és metéld körül újból Izráel fiait! 3 Józsué tehát kőkéseket csinált magának, és az Arálót-halmon körülmetélte Izráel fiait. 4 Azért metélte őket körül Józsué, mert a hadköteles férfiak, akik kijöttek Egyiptomból, mind meghaltak útközben a pusztában, miután kijöttek Egyiptomból; 5 körül volt ugyan metélve az egész nép, amely kijött, de útközben, a pusztában született nép közül, miután kijöttek Egyiptomból, már senkit sem metéltek körül. 6 Mert negyven évig vándoroltak Izráel fiai a pusztában, miközben elpusztult az egész nép, valamennyi hadköteles, aki kijött Egyiptomból, mert nem hallgatott az Úr szavára. Ezért megesküdött az Úr, hogy nem engedi meglátniuk azt a földet, amelyről megesküdött az Úr atyáiknak, hogy nekünk adja, a tejjel és mézzel folyó földet, 7 és fiaikat állította a helyükre. Őket metélte körül Józsué. Ezek ugyanis körülmetéletlenek voltak, mert útközben nem metélték körül őket. 8 Amikor azonban befejezték az egész nép körülmetélését, a helyükön maradtak, a táborban, amíg erőre nem kaptak. 9 Az Úr pedig ezt mondta Józsuénak: Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot. Ezért hívják azt a helyet Gilgálnak mind a mai napig. 10 Amikor Gilgálban táboroztak Izráel fiai, megtartották a páskát a hónap tizennegyedik napján este Jerikó síkságán. 11 A páska második napján kovásztalan kenyeret ettek a föld terméséből és pörkölt gabonát ugyanazon a napon. 12 A manna pedig megszűnt a következő naptól fogva, hogy ettek a föld terméséből. Nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem már abban az évben Kánaán földjének a termését ették. 13 Amikor Józsué Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez? 14 Az pedig így felelt: Nem, én az Úr seregének a vezére vagyok; éppen most érkeztem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, meghajolt, és ezt kérdezte tőle: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? 15 Az Úr seregének a vezére így felelt Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué így is tett.

A körülmetélkedés az isteni kiválasztottság jele a zsidóság számára. A hitetlenségükből adódó negyvenévi vándorlás során nem történik körülmetélkedés, és ez az Istentől való eltávolodást jelképezi. Nem a nép változott meg, hanem Isten bocsátott meg nekik, és köti meg jelképesen újra a szövetséget ezzel a szertartással és a kivonulás ünnepének, a páskának a megtartatásával. Nem mi engeszteljük meg Istent, hanem ő engesztelődik meg, és nyit felénk újra és újra, emlékeztetve az ő örök páskájára, Krisztus értünk bemutatott áldozatára.

RÉ 378 MRÉ 410

„…a sokaság minden oldalról szorította.” (Lukács 8,40–56) Lukács 8,40–56

(42) „…a sokaság minden oldalról szorította.” (Lukács 8,40–56) – 1. A vérfolyásos asszony hittel érintette Jézus Krisztust. A gyógyulás első mozzanata a hit érintése. A mi Istenünk erős Isten. Ez az erő öltött testet Jézus Krisztusban, tehát Ő ennek az erőnek a forrása. A hit pedig az a csatorna, amelyen keresztül ez a gyógyító erő megérkezik hozzánk. Ez a kegyelem erejének útja. – 2. Ez a beteg asszony eddig joggal elrejtőzött. Most meggyógyult. Gyógyulása után azonban nem maradhatott tovább elrejtőzködve (47). A gyógyulás második mozzanata pedig az, hogy előállunk, kilépünk az elrejtettségből, és a mi Urunk Jézus Krisztust láthatóan követjük, a látható egyházban, a látható gyülekezetben. – 3. A vérfolyásos asszony történetében nagy szerepe van a Jézus Krisztust követő sokaságnak, akik szorongatják az Urat, haladva Jairus háza felé, miközben a vérfolyásos asszony megérinti Őt. A tömeg a hagyományos bibliamagyarázatokban mindig negatív értékeléssel szerepel. A sokaság tolong Jézus körül és nem követi Jézust; csupán kíváncsi, de nem hittel „érinti” az Urat. Valóban kérdéses lehet, hogy mikor, hol, miért vannak sokan? Mégis, szeressük jobban a népegyházat, ahol az Úr ismeri az Övéit.

___

–        1. A vérfolyásos asszony hittel érintette Jézus Krisztust.

Korábban ő is hallott az Úrról, mint Jairus, akinek haldokló lányához sietett éppen Jézus, a sokasággal együtt.

A vérfolyásos asszony is hallott Jézus igehirdetéseiről és csodás gyógyításairól; – ezért tudta, hogy kihez kell fordulnia, kit kell megérintenie, ki előtt kell leborulnia.

A gyógyulás első mozzanata a hit érintése.

A mi Istenünk erős Isten.

Ez az erő öltött testet Jézus Krisztusban, tehát Ő ennek az erőnek a forrása.

A hit pedig az a csatorna, amelyen keresztül ez a gyógyító erő megérkezik hozzánk.

Ez a kegyelem erejének útja.

Ez az asszony nem a hitéért gyógyult meg, hanem a hite által (48): – nem a hitéért, mint érdemért, hiszen a hit is Isten ajándéka; – hanem a hite által, azaz Isten kegyelmi végzése által; – vagyis a hit csak közvetítő csatornája ennek a kegyelemnek.

 

– 2. Ez a beteg asszony eddig joggal elrejtőzött.

Most meggyógyult.

Gyógyulása után azonban nem maradhatott tovább elrejtőzködve.

Jézus Krisztus a tömegben is ismerte őt, noha az asszony hátulról, titkon érintette meg ruhája bojtját.

Az Úr ismeri az övéit.

Ezt fejezi ki az az igevers, hogy Jézus észrevette, hogy erő árad ki belőle (46).

Jézus Krisztus előhívta ezt a gyógyult asszonyt, aki most már nem tehetett mást, mint remegve ugyan, de előjött rejtekéből, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg Jézus Krisztust, és hogy miként gyógyult meg azonnal (47).

A gyógyulás második mozzanata az, hogy előállunk, kilépünk az elrejtettségből, és a mi Urunk Jézus Krisztust láthatóan követjük, a látható egyházban, a látható gyülekezetben.

 

– 3. A vérfolyásos asszony történetében nagy szerepe van a Jézus Krisztust követő sokaságnak, akik szorongatják az Urat, haladva Jairus háza felé, miközben a vérfolyásos asszony megérintette Őt.

A tömeg a hagyományos bibliamagyarázatokban mindig negatív értékeléssel szerepel.

A sokaság tolong Jézus körül és nem követi Jézust; csupán kíváncsi, de nem hittel „érinti” az Urat.

Valóban kérdéses lehet, hogy mikor, hol, miért vannak sokan?

Valóban adódtak olyan egyháztörténeti korszakok, amikor a népegyház és a hitvalló egyház megkülönböztetésére szükség volt, melynek során joggal kérdeztek rá a személyes hit fontosságára.

Közben azonban az történt, hogy a hitvallók is egymásnak estek, vitatkozva, hogy ki az igazabb hitvalló, és ezzel a magatartással „szétszalámizták” az egyházat.

Ne felejtsük el, hogy a reformáció nem akart új egyházat, hanem a meglévő egy, szent, egyetemes anyaszentegyházat akarta igei alapra visszahelyezni.

Az egyház valóban mindig megújítandó, de az egy, szent, egyetemes anyaszentegyház az, ami mindig megújítandó.

A mai igeszakasz arra tanít minket, hogy szeressük jobban a népegyházat, ahol az Úr ismeri az Övéit.

Nem baj, ha sokan vannak Jézus Krisztus körül, bár ma is sokan lennének körülötte.