előző nap következő nap

„Én magam űzöm ki őket...” Józs 13

1 Amikor Józsué élemedett korú öregember lett, ezt mondta neki az Úr: Te élemedett korú öregember lettél, pedig még igen sok terület maradt az országban, amit birtokba kell venni. 2 Ez maradt még hátra az országból: a filiszteusok egész területe és minden, ami a gesúriaké: 3 a Síhórtól, mely Egyiptomtól keletre folyik, észak felé a kánaániakhoz tartozó Ekrón határáig a filiszteusok öt városfejedelme: a gázai, az asdódi, az askelóni, a gáti és az ekróni, továbbá az avviak; 4 délen a kánaániak egész földje és a szidóni Meárá egészen Afékig, az emóriak határáig. 5 Azután a gebáliak földje és napkeleten az egész Libánon, a Hermón-hegység lábánál fekvő Baal-Gádtól egészen a Hamátba vezető útig; 6 a hegység egész lakossága a Libánontól Miszrefót-Majimig, az összes szidóni. Én magam űzöm ki őket Izráel fiai elől. Oszd csak ki sorsvetéssel Izráelnek örökségül, ahogyan megparancsoltam neked! 7 Most azért oszd fel ezt a földet örökségül a kilenc törzs és Manassé fél törzse között! 8 Ugyanakkor a rúbeniek és a gádiak is megkapták örökségüket, amelyet Mózes adott nekik keleten, a Jordánon túl. Úgy osztották fel, ahogyan Mózes, az Úr szolgája adta nekik: 9 Aróértól fogva, amely az Arnón-patak partján van, a várost a patak középső folyásánál és az egész fennsíkot Médebától Díbónig, 10 meg az emóriak királyának, a Hesbónban uralkodó Szíhónnak összes városát az ammóniak határáig; 11 Gileádot meg a gesúriak és a maakátiak területét, az egész Hermón-hegységet és az egész Básánt Szalkáig; 12 Básánban Óg egész királyságát, aki Astárótban és Edreíben uralkodott. Ő maradt meg a refáiak utódai közül, akiket Mózes vert le, és vette el a birtokukat. 13 De Izráel fiai nem űzték ki a gesúriakat és a maakátiakat, ezért Gesúr és Maaká lakói ott élnek Izráel között még ma is. 14 Csak Lévi törzsének nem adott örökséget: ő Izráel Istenének, az Úrnak tűzáldozatait kapta örökségül, ahogyan megígérte neki. 15 Rúben fiai törzsének Mózes adott örökséget nemzetségenként. 16 Övék lett a következő terület: Aróértól fogva, amely az Arnón-patak partján van, maga a város a patak középső folyásánál és az egész fennsík Médebáig, 17 Hesbón és a hozzá tartozó városok a fennsíkon, Díbón, Bámót-Baal és Bét-Baal-Meón, 18 Jahcá, Kedémót, és Méfaat, 19 Kirjátajim, Szibmá és Ceret-Hassahar a völgyből kiemelkedő hegyen, 20 továbbá Bét-Peór, a Piszgá dombvidéke és Bét-Hajjesímót. 21 A fennsík összes városa és az emóriak királyának, a Hesbónban uralkodó Szíhónnak egész királysága. Őt is megverte Mózes, meg Midján fejedelmeit: Evít és Rekemet, Cúrt és Húrt is meg Rebát, a Szíhónnak alárendelt vezéreket, akik az országban laktak. 22 Bálámot, Beór fiát, a jóst is fegyverrel ölték meg Izráel fiai azokkal együtt, akiket lemészároltak. 23 Rúben fiainak területét a Jordán határolta. Ez Rúben fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal együtt. 24 Gád törzsének, Gád fiainak is Mózes adott örökséget nemzetségenként. 25 Övék lett a következő terület: Jazér és Gileád összes városa és az ammóniak országának fele Aróérig, Rabbától keletre, 26 azután Hesbóntól Rámat-Hammicpéig és Betónímig meg Mahanajimtól Lódebár határáig. 27 A völgyben pedig Bét-Hárám, Bét-Nimrá, Szukkót és Cáfón, egy kicsinyke rész Hesbón királyának, Szíhónnak a királyságából, meg a Jordán és vidéke a Kinneret-tó végéig, keleten, a Jordánon túl. 28 Ez Gád fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal együtt. 29 Manassé törzse felének is Mózes adott örökséget. Ez jutott Manassé fiai törzse felének nemzetségenként: 30 az ő területük lett Mahanajimtól kezdve az egész Básán, Ógnak, Básán királyának az egész királysága és Jáír összes sátorfalva, amely Básánban van, összesen hatvan város, 31 továbbá Gileád fele és Astárót meg Edreí, Óg királyságának a városai Básánban. Ez jutott a Manassétól származó Mákír fiainak, Mákír fiai felének, nemzetségenként. 32 Ezeket a területeket Mózes osztotta ki örökségül Móáb síkságán, a Jordánon túl, Jerikótól keletre. 33 Lévi törzsének azonban nem adott Mózes örökséget. Maga az Úr, Izráel Istene az ő örökségük, ahogyan megígérte nekik.

A sikerlista után hiánylista következik, az el nem foglalt területek listája. Az ígéret népe mindig a beteljesülés népe, mert számos bizonyságát őrzi Isten beváltott ígéreteinek. Ugyanakkor a várakozás népe is. A még el nem foglalt területekkel kapcsolatban nem indokolt a türelmetlenség. Isten megerősíti: „Én magam űzöm ki őket..." (6). Úgy és akkor, ahogyan ő jónak látja. Az ígéret népe egyszerre sáfára annak, amit kapott, és annak is, amit még nem kapott meg. Ma ez mit jelent számodra?

RÉ 502 MRÉ 486

„Amikor közeledett felemeltetésének ideje…” (Lukács 9,51–56) Lukács 9,51–56

(51) „Amikor közeledett felemeltetésének ideje…” (Lukács 9,51–56) Jézus szenvedése, kereszthalála közeledett. Az evangélista mindezt felemeltetésnek nevezi (51). Ez a kifejezés szó szerint az Úr keresztre való felemeltetését jelenti, teológiai értelemben azonban azt a győzelmet hirdeti meg, amit Jézus Krisztus kereszthalála jelent a világnak, és amit Jézus Krisztus feltámadásának győzelme ragyogtatott fel először. Az Úr felemeltetése azért történt meg, Isten üdvterve és akarata szerint, hogy ezáltal minket is kiemeljen a bűnből, felemeljen a betegségből, és megváltson a haláltól. Az Úr felemeltetése kiemel bennünket abból a gyűlölettel teli, gyilkos indulatból, ami a tanítványokat is magával ragadta, csak azért, mert idegen helyen, Samáriában, ahol kölcsönös, bizalmatlan indulatok mérgezték már hosszú ideje a kapcsolatokat, nem fogadták be őket éjszakára. Tüzet rájuk, pusztuljanak! – ezt akarták a tanítványok (52–54). A nagyobb gond az, hogy magunk között is előfordul ugyanez. Néha egy–egy szúrós tekintet, egy megjegyzés nem is titkolja, a testvérek közösségében sem ezt az indulatot. Milyen lélek van bennünk? (55) A mi Urunknak minket is fel kell emelnie. Újonnan kell születnünk! (János 3,7)

__

Milyen lélek van bennünk? (55) Jézus Krisztus megtartani jött, nem elveszíteni (56). Legalább a mieinkkel kapcsolatosan merjünk krisztusi módon szeretni. Persze, ehhez a mi Urunknak minket is fel kell emelnie. Újonnan kell születnünk! (János 3,7)