„Azután megáldotta és elbocsátotta őket Józsué,...” Józs 22,1–8
Átélem az áldást (6–7), és továbbadom az áldást (8b). Csak így teljesedik ki Isten áldó jelenléte az életemben. Nekem más jutott, mint másoknak – akár testi, lelki, szellemi adottságok tekintetében, vagy anyagi, egzisztenciális vonatkozásban. Mindazzal, amim van, Isten megajándékozottja vagyok! Hosszasan sorolhatom, hogy a leghétköznapibb dolgoktól kezdve a legkülönlegesebb lelki megtapasztalásokig mi mindent kaptam – ajándékba – az én Uramtól. De megtartani csak úgy tudom az ő áldásait, ha továbbadom azokat.
RÉ 508 MRÉ 293
„…íme, itt nagyobb van…” (Lukács 11,29–32) Lukács 11,29–32
(32) „…íme, itt nagyobb van…” (Lukács 11,29–32) Amikor a Párizsi Magyar Gyülekezetnél járhattam, az Eiffel toronynál tett villámlátogatás során készítettem egy hevenyészett, gyors emlékfotót. Ezen a rohanó mozdulattal rögzített fényképen A TORONY TÖVÉBEN ÁLLÓ TÖRPE KANDELÁBER NAGYOBBNAK LÁTSZIK, mint maga a torony. Ki a nagyobb. Ki itt az igazán nagy? – 1. Nagyobb van itt közöttünk! A feltámadott Úr a legnagyobb. Aki Őbenne bízik, az bajában is a „Legnagyobb” védelme alatt áll. Ő nagyobb minden itteni önzésnél, viaskodásnál, hiúságnál. Ő nagyobb a bűnnél, a betegségnél és a halálnál. – 2. Nincs Őnála nagyobb! Ne várjunk Őnála nagyobb jelet (29–30), különbet, látványosabbat. Főként ne tegyük önmagunkat naggyá, nagyobbá, legnagyobbá; – mert nem vagyunk azok. Csak Őáltala maradhatunk meg. – 3. Jézus Krisztus harmadnapon feltámadott a halálból (Jónás jele). Világunkban sok a torzítás: „törpék” emelkednek tornyok fölé, miközben Őrajta kívül, mindenki a halál törpéje; – Őnélküle! De jó, hogy mi Őhozzá, a feltámadott Úrhoz, a „Legnagyobbhoz” tartozunk (32).
____
Amikor a Párizsi Magyar Gyülekezetnél járhattam, az Eiffel toronynál tett villámlátogatás során készítettem egy hevenyészett, gyors emlékfotót.Ezen a rohanó mozdulattal rögzített fényképen A TORONY TÖVÉBEN ÁLLÓ TÖRPE KANDELÁBER NAGYOBBNAK LÁTSZIK, mint maga a torony.
Ki a nagyobb. Ki itt az igazán nagy?
– 1. Nagyobb van itt közöttünk!
A feltámadott Úr a legnagyobb.
Aki Őbenne bízik, az bajában is a „Legnagyobb” védelme alatt áll.
Ő nagyobb minden itteni önzésnél, viaskodásnál, hiúságnál.
Ő nagyobb a bűnnél, a betegségnél és a halálnál.
– 2. Nincs Őnála nagyobb.
Ne várjunk Őnála nagyobb jelet (29), különbet, látványosabbat.
Főként ne tegyük önmagunkat naggyá, nagyobbá, legnagyobbá; – mert nem vagyunk azok.
Csak Őáltala maradhatunk meg.
– 3. Boldog az az ember, boldog az a nép, aki meglátta Őbenne a „Legnagyobbat”.
Döbbenetes, hogy éppen saját népe, éppen a hivatalosak nem látják az Ő nagyságát: – azt, hogy mindent megkaptak Ővele együtt, hogy nem kell több, hogy „elég”.
Csoda, hogy az elvetettek, a ninivei bűnösök, és a pogány idegenek látják meg Őbenne a legnagyobbat.
– 4. Jézus Krisztus harmadnapon feltámadott a halálból, a mi feltámadásunk zálogaként (1Korinthus 15,20); – ahogy Jónás prófétát is három napra nyelte el a cethal gyomra, utána visszaadta őt az életnek.
Ez a jel, a Jónás próféta jele, Jézus Krisztusban teljesedett be (29–30).
Világunkban sok a torzítás: „törpék” emelkednek tornyok fölé; – miközben Őrajta kívül, mindenki a halál törpéje; – Őnélküle!
De jó, hogy mi Őhozzá, a feltámadott Úrhoz, a „Legnagyobbhoz” tartozunk (23).