előző nap
következő nap

„Az Úr jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak” Zak 1

1 Dárius uralkodásának második esztendejében, a nyolcadik hónapban így szólt az Úr igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: 2 Nagyon megharagudott elődeitekre az Úr. 3 Mondd meg azért népednek: Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg hozzám, így szól a Seregek Ura, és én is hozzátok térek! – mondja a Seregek Ura. 4 Ne legyetek olyanok, mint elődeitek, akiknek a régebbi próféták ezt hirdették: „Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből!", de nem hallgattak és nem figyeltek rám – így szól az Úr. 5 Hol vannak elődeitek? És a próféták talán örökké élnek? 6 De az én igéim és rendelkezéseim, amelyeket megparancsoltam szolgáim, a próféták által, utolérték elődeiteket! Azután megtértek, és ezt mondták: Úgy bánt velünk a Seregek Ura, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta. 7 Dárius uralkodásának második esztendejében, a tizenegyedik hónapnak, azaz sebát hónapnak a huszonnegyedik napján szólt az Úr igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: 8 Ezt láttam az éjszaka: Valaki, egy vörös ló hátán ülve, a mirtuszfák között állt a völgyben, mögötte vörös, fakó és fehér lovak voltak. 9 Ezt kérdeztem: Mik ezek, Uram? Egy angyal pedig, aki velem beszélt, ezt mondta nekem: Majd én megmagyarázom neked, hogy mik ezek. 10 Ekkor megszólalt az, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondta: Ezeket az Úr azért küldte, hogy járják be a földet. 11 Megszólították az Úr angyalát, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondták: Bejártuk a földet, és az egész föld nyugodt és békés. 12 Az Úr angyala erre azt mondta: Seregek Ura! Mikor könyörülsz meg végre Jeruzsálemen és Júda városain? Hiszen már hetven éve tart a haragod! 13 Az Úr jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak. 14 A velem beszélő angyal pedig ezt mondta nekem: Hirdesd, hogy így szól a Seregek Ura: Szánalomra indultam Jeruzsálem iránt és a Sion iránt, nagy-nagy szánalomra! 15 És nagyon-nagyon haragszom az elbizakodott népekre, mert amikor én csak kicsit haragudtam, ők a teljes romláson fáradoztak. 16 Azért ezt mondja az Úr: Irgalommal fordulok Jeruzsálemhez, templomom fel fog épülni benne – így szól a Seregek Ura –, és feszítenek még ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. 17 Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek Ura: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvigasztalja még az Úr a Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.

„Az Úr jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak" (13). A babiloni fogság utáni újrakezdés Isten ajándéka, és ezt megpecsételi, hogy Isten szól, és igéjével utat mutat. Az Úr jóságos és vigasztaló szavaival küldte el angyalát akkor, és ma is irgalmasan, szeretettel tekint ránk mindenféle nyomorúságunk és fogyatkozásunk ellenére. Hallom és megértem-e hozzám szóló, jóságos, vigasztaló szavait?

RÉ 45 MRÉ 45

„…ne kapná vissza sokszorosát…” (Lukács 18,28–30) Lukács 18,28–30

(30) „…ne kapná vissza sokszorosát…” (Lukács 18,28–30) Az Úr végzi el, hogy mi mindent elengedhessünk (28), minekutána Ő aztán örökkévaló javak sokszorosát ajándékozza vissza nekünk: házat, feleséget, testvért, szülőt, gyermeket, de már az Isten országának boldog rendjében és örökségében (29). Nem véletlen, hogy őket említi elsőként az Úr, mert őket bízta ránk kiváltképpen az Isten. Bizony, először el kell engedni mindent, hogy áldott rendben kaphassuk vissza azokat az Úrtól. Olyan ez, mint amikor egy csomó dologgal van tele a kezem, összevissza, kicsúszkálva, és még mindig nyúlok valamiért, meg pakolnak is rám. Ilyen helyzetben sokszor csak az a megoldás, hogy elengedjük az egészet, és a fontosakat szép rendben újra felvesszük, már Isten kezéből elfogadva azokat. Akinek tele van a keze és a szíve, annak először lelki szegénnyé kell lennie (Máté 5,3), elengednie mindent, hogy csak az Úr maradjon, Ő pedig sokszorosát adja vissza, nem mennyiségben, hanem üdvösségben, örömben, az Ő rendje szerinti fontosságban (30). Már ebben a világban (!) kezdődik ez az üdvösséges rend!

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Az Istennel való viszonyunkban soha nem üzletről van szó, hanem mindig kegyelemről, amelyben Ő az, aki cselekszik, aki bőségesen ad.

Sőt, azt is Ő végzi el, hogy mi mindent elengedhessünk (28), minekutána Ő aztán örökkévaló javak sokszorosát ajándékozza vissza nekünk: házat, feleséget, testvért, szülőt, gyermeket, de már az Isten országának boldog rendjében és örökségében (29).