előző nap
következő nap

„Így lesz, ha engedelmesen hallgattok Isteneteknek, az Úrnak a szavára” Zak 6

1 Ismét föltekintettem, és láttam, hogy négy harci kocsi jön ki két hegy közül. Ezek a hegyek érchegyek voltak. 2 Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak, 3 a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig erős, tarka lovak. 4 Megszólaltam, és ezt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mik ezek, uram? 5 Az angyal így felelt nekem: Ezek a négy égtáj szelei, amelyek eddig az egész föld Ura előtt álltak, most pedig útjukra kelnek. 6 A fekete lovak észak földjére mennek, utánuk mennek a fehérek, a tarkák pedig dél földjére mennek. 7 Az erősek is előálltak, és indulni akartak, hogy bejárják a földet. Ezt mondta: Menjetek, járjátok be a földet! Be is járták a földet. 8 Majd odakiáltott hozzám, és így szólt: Lásd, amelyek észak földjére mentek, megnyugtatták lelkemet észak földjén. 9 Így szólt hozzám az Úr igéje: 10 Vedd át a fogságban maradtak adományát Heldajtól, Tóbijjától és Jedajától, akik Babilóniából jöttek. Menj el még ma Jósijjának, Cefanjá fiának a házához, 11 vedd át az ezüstöt és az aranyat, csináltass koronát, és tedd Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére! 12 Ezt mondd neki: Így szól a Seregek Ura: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve. Minden sarjadásnak indul a kezei alatt, ő felépíti majd az Úr templomát. 13 Ő fogja felépíteni az Úr templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között. 14 A korona pedig legyen ott az Úr templomában, hogy emlékeztessen Heldajra, Tóbijjára, Jedajára és Cefanjá fiának a jóságára. 15 Eljönnek azok is, akik távol laknak, és építik az Úr templomát. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. Így lesz, ha engedelmesen hallgattok Isteneteknek, az Úrnak a szavára.

„Így lesz, ha engedelmesen hallgattok Isteneteknek, az Úrnak a szavára" (15). Isten, a világmindenség Ura engedelmességet kér népétől, ma személyesen tőlünk. A teremtő Isten szavát ne csupán hallgassuk, hanem engedelmeskedjünk is neki. Az Úr épülésünket, megjobbításunkat munkálja, és nem romlásunkra tör. Legyünk akaratának cselekvői!

RÉ 264 MRÉ 348

„Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!” (Lukács 19,28–40) Lukács 19,28–40

(39) „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!” (Lukács 19,28–40) Mit jelent pontosan az, amit itt a virágvasárnapi sokadalom, Isten Lelke által kiált: „A mennyben békesség és dicsőség a magasságban!” (18) Ellentétben a karácsonyi szózattal (Lukács 2,14), most a földön nem lesz békesség, mert csak az Isten jóakarata alatt álló embereké a békesség. Itt hamarosan kiderül, hogy sokan nem fogadják el az Urat, Őt keresztre viszik. A békétlenség ideje jön majd el, mert dönteni kell Őfelőle! Kihez tartozunk? (38) A farizeusok rá is szólnak Jézusra, hogy hallgattassa el tanítványait, mert Istenként dicsőítik Őt (39). Az Úr azonban mindig az Őt megvallók pártjára áll. Hamarosan népe elhallgat, és akkor a kövek kiáltanak, a lerombolt Jeruzsálem kövei, mert széthullik minden az Úr nélkül. Illetve a „kőszívű pogányok” szólnak majd Őróla, amíg Izráel meg nem tér. Vízválasztó, hogy Mestered–e Jézus, egy nagy gondolkodód, bölcsed, vallásalapítód; – vagy Urad, Királyod, Szabadító Istened? Nem hallgathatunk, szólnunk kell, azok nyomába állva, akik évezredek óta Jézus Krisztust dicsőítik. Velünk az Isten ebben! (Máté 1,23)

___

– 1. Jézust itt hódolatban, imádatban részesítik, dicsőítik.

Lukács ezt emeli ki virágvasárnap: a hitvallást Jézus Krisztusról!

Isten Lelke által történik ez a dicsőítés (37–38).

Ezért a bonyolult virágvasárnapi események is, minden szervezés nélkül, tökéletes rendben történnek (28–36).

A virágvasárnapi bevonulás istentisztelet, hiszen itt a hódoló sokaság megvallja:

– Ő az, akit a próféták megígértek;

– Ő az, aki az Úr nevében jön (38);

– Ő az, akit más evangéliumok szerint hozsannázva köszöntenek (Máté 21,9), mert a hozsánna (Zsoltárok 118,25) segélykiáltás és üdvkiáltás egyszerre;

– Ő az, akire szükségünk van (34);

– Ő az Úr, az egyetlen Király, aki valóban tud segíteni rajtunk;

– Ő az, aki a mennyben békességet szerez nekünk, Isten előtt.

 

– 2. Mit jelent pontosan ez az utóbbi, amit most így fogalmaz meg a sokadalom, Isten Lelke által: „A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” (18)

Ellentétben a karácsonyi szózattal, most a földön nem lesz békesség (Lukács 2,14).

Hiszen csak az Isten jóakarata alatt álló embereké a békesség.

Márpedig itt hamarosan kiderül, hogy sokan nem fogadják el az Urat, Őt keresztre viszik; – így a békétlenség ideje következik el: – dönteni kell Őfelőle!

Kihez tartozunk? (38)

 

– 3. A farizeusok rá is szólnak Jézusra, hogy hallgattassa el tanítványait, mert Istenként dicsőítik Őt (39).

Az Úr azonban mindig az Őt megvallók pártjára áll.

Hamarosan népe elhallgat, és akkor a kövek kiáltanak, a lerombolt Jeruzsálem kövei, mert széthullik minden az Úr nélkül.

Illetve a „kőszívű pogányok” szólnak majd Őróla, amíg Izráel meg nem tér.

Vízválasztó, hogy Mestered–e Jézus, egy nagy gondolkodód, bölcsed, vallásalapítód; – vagy Urad, Királyod, Szabadító Istened?

Nem hallgathatunk, szólnunk kell, azok nyomába állva, akik évezredek óta Jézus Krisztust dicsőítik.

Velünk az Isten ebben! (Máté 1,23)