„Azon a napon a lovak csengettyűin is ez áll majd: Az Úr szent tulajdona!”
Zak 14
1 Eljön az Úr napja, amikor a tőled elvett zsákmányon fognak osztozkodni. 2 Mert összegyűjtök minden népet, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, és meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy, a megmaradt népet azonban nem űzik ki a városból. 3 De az Úr harcba száll majd azokkal a népekkel, ahogyan harcolt egykor, a csata napján. 4 Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad; kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy támad, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el. 5 Akkor meneküljetek a hegyek szakadékaiba, mert a hegyek között a szakadék Ácalig ér. Úgy fussatok, ahogyan Uzzijjának, Júda királyának az idejében futottatok a földrengés elől! Mert eljön az Úr, az én Istenem, szentjeivel együtt. 6 Azon a napon nem lesz sem hőség, sem hideg, sem fagy. 7 Akkor csak nappal lesz – az Úr tudja ezt. Nem lesz külön nappal és éjszaka, világos lesz még este is. 8 Azon a napon folyóvíz fakad Jeruzsálemből, egyik ága a keleti tenger felé folyik, másik ága a nyugati tenger felé; így lesz télen-nyáron át. 9 Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név. 10 Az egész ország síksággá változik Gebától Rimmónig, Jeruzsálemtől délre. Jeruzsálem pedig kimagaslik, és a régi helyén marad; a Benjámin-kaputól addig, ahol a régi kapu volt a Szeglet-kapuig, és a Hananél-toronytól a királyi borsajtókig. 11 Lakni fognak benne, és háború nem pusztítja többé, hanem biztonságban lesz Jeruzsálem. 12 Ilyen csapással fog az Úr sújtani minden népet, amely Jeruzsálem ellen vonul: megrothad a húsuk még életükben, szemük is megrothad gödrében, nyelvük is megrothad szájukban. 13 Azon a napon az Úr nagy zűrzavart támaszt közöttük: az emberek egymásra támadnak, és kezet emelnek egymásra. 14 Még Júda is harcolni fog Jeruzsálem ellen. A körülöttük lakó népek minden kincsét összegyűjtik: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát. 15 Ugyanaz a csapás éri a lovakat, az öszvéreket, a tevéket, a szamarakat és minden állatot abban a táborban, amely az embereket érte. 16 Azután mindazok, akik megmaradnak a Jeruzsálemre támadó népek közül, évről évre elmennek, és leborulnak a Király, a Seregek Ura előtt, és megünneplik a lombsátrak ünnepét. 17 Ha pedig a föld valamelyik népe nem megy el Jeruzsálembe, hogy leboruljon a Király, a Seregek Ura előtt, az nem kap esőt. 18 Még Egyiptom sem kap, ha népe nem megy el, és nem jelenik meg. Ugyanaz a csapás éri, amellyel az Úr azokat a népeket sújtja, amelyek nem mennek el megünnepelni a lombsátrak ünnepét. 19 Így bűnhődik majd Egyiptom, és így bűnhődik minden nép, amely nem megy el megünnepelni a lombsátrak ünnepét. 20 Azon a napon a lovak csengettyűin is ez áll majd: Az Úr szent tulajdona! Az Úr házában még a fazekak is olyan szentek lesznek, mint az oltárnál használt kelyhek. 21 Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szent tulajdona lesz, és aki csak eljön, hogy áldozatot mutasson be, bármelyiket előveheti, és főzhet benne. Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek Urának házában.
(46) „Óvakodjatok az írástudóktól…” (Lukács 20,45–47) Az írástudókkal két nagy baj van! Az egyik nagy baj, hogy nem ismerik fel Jézusban az Isten Fiát, és nem látják meg Őt a szent Írásokban, ezért számukra az Írás csupán „erkölcstankönyv és szertartáskönyv”, meg egy politikai, e-világi messiás váradalma (45–47). A másik nagy baj: Ahol nincs Krisztus–hit, ott vallásosan is hazug az élet. Az írástudók becsvágyók, mert hosszú köntösükkel Isten Igéjét és dicsőségét képviselnék, és erre hivatkozva mégis maguknak követelnek tekintélyt, főhelyet, megkülönböztetett köszöntéseket (46). Az írástudók nyereségvágyók, de itt is kegyesen, hiszen a törvény előírta az özvegyek látogatását, felkarolását (5Mózes 14,29), ezek pedig addig látogatták őket, amíg vagyonuk az övéké lett (47). Az írástudók képmutatók, mert színlelésből hosszan imádkoznak (47). Pedig nem a látványos ima az ima (Máté 6,5–6). Nem baj, ha meglátnak bennünket imádkozni, vagy ha együtt imádkozunk, de imádkozzunk és ne színleljünk. Az írástudók a kor vallási előkelői, és sem hit, sem szeretet nincs bennük (Márk 12,30-31). A legsúlyosabb ítélet jár ezért (47). Joggal rettenjünk meg! Ismerjünk magunkra! A megrettenés már kegyelmi jel…
___
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
A másik nagy baj az írástudókkal az, hogy mivel nem látják Jézus Krisztusban a megváltót, ezért lelketlen tanításukból hasonló magatartás következik, ahogy ezt korábban a farizeusoknál is megítélte az Úr (11,43; 14,7). Az írástudók többsége amúgy is a farizeusok közül került ki.