„Azután így beszélt Mózeshez és Áronhoz az Úr:” 4Móz 2
Az Úrtól kapott ajándékok számbavételét az ő akarata szerinti életrendezés követheti. Megtanulhatjuk a pusztában vándorló néptől, hogy a centrumot Isten jelenléte képezi (a 17. vers a fejezet közepe!). Minden a kegyelmes jelenlétet kifejező sátorhoz viszonyulhat és rendeződik. Újszövetséges választottakként nagy kiváltságunk, hogy minden dolgunk Krisztus szerint, az ígérete szerint velünk levő Középponthoz rendeződhet.
RÉ 255 MRÉ 362
„…nem marad kő kövön, amit le nem rombolnának.” (Lukács 21,5–6) Lukács 21,5–6
(6) „…nem marad kő kövön, amit le nem rombolnának.” (Lukács 21,5–6) „Jönnek majd napok, amikor életünkből kő kövön nem marad”. A legszebb emberi alkotást, a legnagyobb áldozatokkal képviselt ügyet is lerombolják egy napon, a vallásos buzgalmat is ideértve. Ennél azonban sokkal súlyosabb hangvétele van a mai igeszakasznak. Jézus Krisztus szava figyelmeztetés: Isten jogos ítélete nehezedik erre a hamis világra, abban mindenre, mert itt minden a bűn hiábavalóságának átka alatt nyög (Prédikátor 12,8). Az ítélet túlmutat ezen a világon. Itt már megretteni kell, nem elég a kesergés! Ki, mi véd meg bennünket? Van-e valós védelem? Jézus szavai egyértelművé teszik, hogy a szépséges siker elreppen; – az emberi védelem legfeljebb csak ideig való, erőtlen, csalfa. De nem is a templom véd meg, nem a vallás, nem a kultusz, akármilyen szép, nemes, igaz, igeszerű is legyen az. Jézus Krisztus azért jött, hogy megvédjen, vagy erős hitet adjon, ha akarata szerint itt már nincs védelem; – valamint azért, hogy megváltson, megszabadítson az ítélettől, és átvigyen a halálból az életre (Róma 6,13). Nem elég keseregni, de megretteni sem elégséges; – megtérni lehet, Jézus Krisztushoz menekülve.
___
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:
Fiatalon, hatvan alatt halnak meg körülöttem, többen is. De ma már nyugdíjasként, vagy egy tévedés után is leírhatják úgy az embert, korábbi „sikeres” élete ellenére is, mintha meghalt volna.
Nem baj, ha az Ige kimozdít a hamis ámulatból, sikerből, csodálatból, szépségből, életörömből; – és így kesergünk egy kicsit a múlandóságunkon: – ha most éppen „csodálatos” is valami, „jönnek majd napok, amikor azokból kő kövön nem marad”.
Ez a figyelmeztetés emberileg fájdalommal jár, hiszen a legszebb emberi alkotást, a legnagyobb áldozatokkal képviselt ügyet is lerombolják egy napon, a vallásos buzgalmat is ideértve.