előző nap
következő nap

„a mi főpapunk... különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett” Zsid 8,6–13

6 Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. 7 Mert ha az első szövetség hibátlan lett volna, nem lett volna szükség a másodikra. 8 Mert hibáztatja őket, amikor így szól: „Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; 9 nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük – így szól az Úr. 10 De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök – így szól az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. 11 Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és a nagyok egyaránt. 12 Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé." 13 Amikor új szövetségről szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.

Az, aki bizonyságot tesz, a jeremiási advent beteljesedésének tanúja: „a mi főpapunk... különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett" (8,6). Ennek következménye: a törvény az elmébe és a szívbe kerül. Így már Isten és népe végre egymásra találhat. Az örök szövetség közbenjárója által a gonoszságra irgalmasság, a bűnre felejtés az isteni válasz (12). A „tanítói hivatal" helyére (kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt) a személyes istenismeret lép (11). Adventben élve, ennél kevesebbel mi se elégedjünk meg!

RÉ 316 MRÉ 191

„…véget vetek…” (Jeremiás 16,1–13) Jeremiás 16,1–13

(9) „…véget vetek…” (Jeremiás 16,1–13)

ÁTADOTT ÉLET!

– 1. Az elkerülhetetlen ítéletet Jeremiás „jelképes cselekedetekkel” is meghirdette. Jeremiásnak nemcsak a házasságról és a családalapításról kellett lemondania (1–4), hanem Isten azt is megtiltotta neki, hogy gyászszertartásokon (5–7), vagy esküvőkön vegyen részt (8–9). Jeremiásnak figyelmeztetnie kellett az engedetlen, eltévelyedett népet (10–13).

– 2. Jeremiás mindenről lemondott, egész életét a szolgálatnak szentelte, senki emberfiához nem kötődött, sem érdekekhez, sem gyászhoz, sem vígassághoz; – azaz semmiféle emberi érzelem és függés nem befolyásolta szolgálatát. Itt most teljes engedelmességre, lemondásra, átadottságra volt szükség. Ez emberileg lehetetlen, Isten erejével lehetséges (Máté 19,26). Jeremiásnak is emberileg kín volt, de az Úrban lehetségessé vált ez az átadottság.

– 3. Az engedelmes szolga úgy hirdeti a „véget”, a jogos ítéletet, hogy átadott életében már eleve felragyog a kegyelem, az Úr Jézus Krisztus (Galata 4,19), aki megtérésre hív. Mert még sincs végünk! Csak az Úr nagy kegyelme ez (Siralmak 3,22).

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Vannak tehát olyan minősített helyzetek, amikor szükség van ilyen átadott életű szolgákra, akik csak az Úrtól függenek, semmivel nem zsarolhatók; – akikben tényleg „kiábrázolódik” a Krisztus (Galata 4,19).