„Minden gonoszság bűn...” 1Jn 5,13–21
„Minden gonoszság bűn..." (17). A mai világban a szabadelvűen gondolkodók és cselekvők számára idegenül – sőt talán ódivatúan – hangzik ez az ige. Hiszen mit sem jelentenek nekik a „gonoszság", vagy a „bűn" fogalmai. Az istentelenség örvénylő áradatában a megrontott és megtévesztett lelkiség válik döbbenetes valósággá. Ennek ellenére Isten szava igaz és megáll. Isten akaratának semmibe vétele „gonosz" dolog, amit ő, mint „bűnt", meg fog ítélni. Engedd, hogy Isten vizsgálja meg a szívedet!
RÉ 474 MRÉ 428
„…körülzárva tartotta…” (Jeremiás 32,1–15) Jeremiás 32,1–15
(2) „…körülzárva tartotta…” (Jeremiás 32,1–15)
FRONTOK MINDENÜTT.
– 1. Harc a külső fronton. Nebukadneccar, babiloni király hadserege körülzárta Jeruzsálemet és kiéheztette (Kr. e. 588–586). A nagy ereje könyörtelenül legyőzi a kicsit. Emberileg nincs esély (1–2). Ebben a nyomorúságban az igazi okot végképp nem akarjuk meghallani. Pedig istentelenségünk a bajok legfőbb oka (23; 32–35).
– 2. Harc a belső fronton. Cidkijjá király fogságba vetette Jeremiás prófétát, mert az a város pusztulását hirdette, és nem annak megmaradását. Jeremiást, mint népárulót csapták börtönbe, mert gyengítette a nép ellenállását. Pedig Isten akarata gyakran a bűnbánattal teli megadás, feladás, és nem az ellenállás (3–5).
– 3. Harc az isteni fronton. Isten az események Ura. Ő cselekszik (3). Isten a saját népéért harcol, az ítéletben felráz, meghirdeti a bűnt, rámutat a bajra, és elkészíti a szabadulást. Ennek kifejezéseként vásárol földet Jeremiás Jeruzsálem közelében. Az Úr cselekszik. A legelveszettebb állapotban is van reménység, az Úrban, hiszen Ő, Jézus Krisztusban a „legkörülzártabb” helyzetet is feltörte: a halál fogságát (6–15).
___
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
Harc a belső fronton.
Cidkijjá király, akit a babiloniak helytartónak bíztak meg, miután Kr. e. 597-ben Júda lakosságának egy részét már elhurcolták, fogságba vetette Jeremiás prófétát, mert az a város pusztulását hirdette, és nem annak megmaradását.
Jeremiás ezzel gyengítette saját népének kitartását az ellenséggel szemben.
Jeremiást, mint népárulót csapták börtönbe.
Pedig Isten akarata gyakran a bűnbánattal teli megadás, feladás, és nem az ellenállás.
Isten akarata soha nem lehet valamiféle hazug pozitív gondolkodás, hanem mindig a tényekkel való szembenézés.
A legnagyobb tény pedig a saját bűnünk és nyomorúságunk (3–5).