előző nap
következő nap

„Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak" 3Jn

1 Én, a presbiter, a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek. 2 Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek. 3 Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz. 4 Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. 5 Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is, 6 akik bizonyságot is tettek szeretetedről a gyülekezet előtt. Jól teszed, ha ezeket Istenhez méltóan engeded útnak, 7 mert az ő nevéért indultak el, és semmit sem fogadtak el a pogányoktól. 8 Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká legyünk az igazságban. 9 Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki közöttük elsőségre vágyik, nem fogad el minket. 10 Ezért tehát, ha megérkezem, emlékeztetni fogom azokra a dolgokra, amelyeket művel, amikor gonosz szavakkal rágalmaz minket, de nem elégszik meg ezzel, hanem maga sem fogadja be a testvéreket, azokat pedig, akik akarnák, úgyszintén megakadályozza ebben, és kiveti a gyülekezetből. 11 Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta Istent. 12 Démétriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is, de mi is bizonyságot teszünk, és tudod, hogy a mi bizonyságtételünk igaz. 13 Sok írnivalóm volna még számodra, de nem akarok neked tintával és tollal írni; 14 remélem azonban, hogy hamarosan meglátlak, és személyesen fogunk beszélni. 15 Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.

„Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak" (4). Lehet ez az örvendező hang egy lelkipásztoré, aki látja gyülekezetének tagjait állhatatosan Krisztus útján járni. Ugyanígy lehet ez egy édesapának vagy édesanyának az öröme is, amikor saját csemetéjét láthatja Krisztusban élni, megváltottként, Isten igazságában járva. Nem lehet, hogy balgaság, ha „mindent meg akarunk adni" gyermekeinknek? Inkább az „egy szükséges" továbbadásán fáradozzunk, és ezért imádkozzunk.

RÉ 119 MRÉ 119

„…Én majd…” (Jeremiás 33) Jeremiás 33

(6) „…Én majd…” (Jeremiás 33)

MAJD ISTEN…

– 1. Jeruzsálem védői elkeseredetten küzdenek. A város védői szó szerint minden követ megmozgatnak, hogy a betolakodókat megállítsák. Bizony, mindenre képes az ember, csak ő győzhessen. De ennek az emberi erőlködésnek az eredménye pusztulás és halál, Isten ítéleteként (4–5).

– 2. Megváltó fordulat következik: „Én majd…” – mondja az Úr. Ezután következik egy hosszú felsorolás, amit nem részletezünk, olvassák el a szakaszt (!). Ez a megváltó fordulat, a Bibliai üzenete, minden teológiai gondolkodás tengelye és szíve. Ha mi erőlködünk az halál! Ha Isten cselekszik, az gyógyulás, az „igazi béke”, az egyetlen megoldás (6–13).

– 3. Isten cselekvése azonban túlmutat az e-világban meg nem szűnő nappalok és éjszakák ritmusán (25; 1Mózes 8,22), túlmutat a templomi áldozatokon, a lévita papság helyreállításán (14–26), arra a királyra, aki az egész világ Megváltója lesz (21; János 3,16). De Ő túlmutat minden itteni „tapasztalati bázisunkon” (1Korinthus 2,9). Megfoghatatlan dolgokat jelentett ki nekünk a mi Urunk, amelyekről Őnélküle nem tudhatnánk, de Jézus Krisztusban megragadhatunk (3).

____

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Az ember az ellenség túlereje esetén védekezik, ha neki van túlereje, akkor támad. De mindkét esetben beáldoz mindent ebben a küzdelemben. A város védői szó szerint minden követ megmozgatnak, hogy a betolakodókat megállítsák. Képesek szétszedni saját értékeiket, örökségüket, a salamoni királyi palota köveiből raknak sáncot védelmükben. Bizony, mindenre képes az ember, csak ő győzhessen. De ennek az emberi erőlködésnek az eredménye pusztulás és halál, minden tekintetben. Isten elfordítja az arcát tőlünk ilyenkor, és valójában lángoló haragja csap le hitetlenségünkre, nem pedig az ellenség győz le bennünket (4–5).