„Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek...” Jn 1,9–13
„Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek..." (12). Isten kegyelmes és szerető döntése volt, hogy ebben a csodában részünk lehessen. Nagy dolog ez! Hiszen Isten gyermekeiként annak az isteni oltalomnak a „hatalmi" erőterében élhetünk, amely megoltalmaz bennünket minden körülmények között. Kész vagy-e a téged elfogadó kegyelmet befogadni?
RÉ 308 MRÉ 179
„…engedelmeskedtek ősük parancsának…” (Jeremiás 35) Jeremiás 35
(14) „…engedelmeskedtek ősük parancsának…” (Jeremiás 35)
A RÉKÁBIAK ÖRÖK PÉLDÁJA.
– 1. Korábbi esztendőben történtekre emlékeztet a próféta, amikor a rékábiak hűségét hozza elő (1–11). A babiloniak támadása elől a nomád rékábiak is Jeruzsálembe menekültek (11). A rékábiak ősei is Izráel Istenét tisztelték. Ezek akkor is az Urat hitték, amikor Isten népe hűtlenül bálványokat imádott (12–17). A rékábiak a városban is ragaszkodtak őseik hitéhez, életformájuk gyökereihez, őseik szokásaihoz és törvényeihez (18–18). Hűségük megmaradt Jeruzsálemben is, noha a letelepült, földművelő, majd városi életmóddal eleve együtt jár a „modernitás” szabad istentelensége és hűtlensége.
– 2. Isten Igéje más népekre mutat, akik hűségesebbek hitükhöz és önazonosságukhoz, gyökereikhez, és ebből növekedett kultúrájukhoz, mint mi. Ma más népek, más vallások és más kultúrák esetében is kiemelhető ez a hűség, látva a mi hűtlenségünket a saját „értékeinkhez”.
– 3. Ezt a hűséget kéri számon Isten Igéje Jeremiáson, Isten népén és rajtunk is. Aki mindvégig az Úrban bízik, megmarad (18–19; Jelenések 2,10). Hűségünkkel, az Úrba vetett hitünk gyümölcsével csünghetünk mindenkor az Úr kezén.
___
A RÉKÁBIAK ÖRÖK PÉLDÁJA.
– 1. Korábbi esztendőben történtekre emlékeztet a próféta, amikor a rékábiak hűségét hozza elő (1–11).
A babiloniak és szírek egyesült támadása elől a nomád rékábiak is Jeruzsálembe menekültek (11).
A rékábiak ősei is Izráel Istenét tisztelték.
A rékábiak egy olyan korban is az élő Istenben bíztak, amikor Isten népe már hűtlenül bálványokat imádott (12–17).
A rékábiak a városban is ragaszkodtak őseik hitéhez, nomád életformájuk gyökereihez, őseik szokásaihoz és törvényeihez, amelynek része volt egyfajta názír fogadalom (4Mózes 6,3), a minden erjesztett italról, így a borról való lemondás (18–18).
A rékábiak hűsége megmaradt Jeruzsálemben is, noha a letelepült, földművelő, majd városi életmóddal eleve együtt jár a „modernitás” szabad istentelensége és hűtlensége.
– 2. Isten Igéje más népekre mutat, akik hűségesebbek hitükhöz és önazonosságukhoz, gyökereikhez, mint mi.
Az élő Istenben hívő rékábiak esete tényleg kiemelt példa erre.
Nem feltétlenül a nomád életmódjuk, hanem a hitükhöz, és ebből növekedett kultúrájukhoz való hűségük a példa.
Ma más népek, más vallások és más kultúrák esetében is kiemelhető ez a hűség, látva a mi hűtlenségünket a saját „értékeinkhez”.
Most itt nem maga az egyes kultúra a kiemelt érték, hanem az ahhoz való hűség a döntő.
– 3. Ezt a hűséget kéri számon Isten Igéje Jeremiáson, Isten népén és rajtunk is.
Aki mindvégig az Úrban bízik, megmarad: Nem szégyenülhetünk meg! (18–19; Jelenések 2,10)
Nem a fogadalmak tartanak meg bennünket, hanem csakis a megváltó Úr!
Hűségünkkel, az Úrba vetett hitünk gyümölcsével csünghetünk mindenkor az Úr kezén.
Ha a fogadalmak, a szabályok megtartása segítenek minket hűségesnek maradni, még mindig jobb, így kiskorú hűségben élni, mint az a nyomorult és halálos hűtlenség, amiben most nyögünk.