előző nap
következő nap

„A te házad iránti féltő szeretet emészt engem." Jn 2,13–25

13 Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. 14 A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. 15 Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, 16 a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! 17 Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem." 18 A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? 19 Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. 20 Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? 21 Ő azonban testének templomáról beszélt. 22 Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott. 23 Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. 24 Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, 25 és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.

Amikor Isten a tőle távol került embernek templomot adott, akkor ezt egy olyan hellyé tette, ahol az ember találkozhat vele, a Mindenhatóval. Egy ház, ahol az emberek Isten előtti csendben kiönthetik a szívüket, és imádhatják a mindenek felett való Urat. Ha nincs lehetőség sokak közösségében megélni Isten jelenlétét, áldását, akkor nagyon hiányzik (Zsolt 42). Az „árus lelkületnek" ez a hely pénzt, üzletet jelentett. Mi szorítja háttérbe ma az imádatot és a „szentek közösségét"? Akármi is legyen, Jézus kitakarítja azt is!

RÉ 153 MRÉ 155

„Ott volt, amikor elfoglalták Jeruzsálemet.” (Jeremiás 38,14–28) Jeremiás 38,14–28

(28) „Ott volt, amikor elfoglalták Jeruzsálemet.” (Jeremiás 38,14–28)

EGY LELKIGONDOZÓI BESZÉLGETÉS alakul ki a király és a próféta között.

– 1.  A királyt nem is érdekli a város! Ez döbbenetes. Őt csak saját maga érdekli. Ha fogságba kerül, akkor attól fél, hogy egykori politikai ellenfelei közé kerül, a már fogságban lévő, magukat megadó júdai vezérek közé.

– 2. Jeremiás még határozottabban fogalmaz, hogy a királyt kimozdítsa ebből az önző látásmódból; – hiába: – Feleségeiteket és gyermekeiteket is elviszik, ki tudja, mit művelnek majd velük? – A várost felperzselik. – Téged pedig, király, mindenki cserben hagy majd, még a legjobb barátod is (19–23)

– 3. Cidkijjá azt kéri, hogy a próféta mindezt tekintse lelkigondozói beszélgetésnek, ne adja tovább, üsse el az érdeklődést. A palotában ugyanis minden kiderül, jönnek majd kíváncsiskodni… Jeremiás, most lelkigondozóhoz méltóan hallgat, de ez csak egy epizód.

– 4. Jeremiás továbbra is próféta maradt, aki egy ember ügye helyett Isten egész népét látta maga előtt, és nem hallgatott, hanem szólt (24–27); – szava pedig be is teljesedett (28).

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Jeremiást ismét megmentik a haláltól, kihúzzák a kútból, a sárból, amibe szép lassan beleveszett volna.

Ennek ellenére a próféta továbbra is hűséges maradt a feladatához…

Cidkijjá király már harmadszor kér tanúk nélkül kijelentést a prófétától (37,3–10; 37,17–21;). De a király most sem kap más választ, mint amit Jeremiás eddig is, nyilvánosan hirdetett: Akkor maradhatnak meg, ha feladják a várost, ha megadják magukat; – vagyis, ha meghallják Isten szavát, és alávetik magukat Isten Igéjének, most éppen ítéletének (17–18).