előző nap
következő nap

„Ezért mondták a szülei: Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg!” Jn 9,18–23

18 A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, 19 és meg nem kérdezték tőlük: A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát? 20 Szülei pedig így válaszoltak: Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és vakon született, 21 de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról. 22 Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. 23 Ezért mondták a szülei: Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg!

Ha a világképemet féltem azoktól az eseményektől, amelyek próbára teszik, akkor én ismerem el róla, hogy nem egyetemes érvényű, így másoknak sem érdemes hinni benne. A kérdések tagadásával önmagam elől zárom el a fejlődés lehetőségét (18). A közösségből való kizárás félelme erősebbé vált a szülőkben, mint a fiukhoz való ragaszkodásuk (22). Gyermekük „látóvá válásával" (7) nem a várt közösségbe integrálódást, hanem a hozzá eddig közel állók eltávolodását élte meg. Kiket hagytam cserben, kiktől távolodtam el félelmem miatt?

RÉ 242 MRÉ 369

„…váljatok külön az ország népeitől és az idegen asszonyoktól…” (Ezsdrás 10,10–44) Ezsdrás 10,10–44

(11) „…váljatok külön az ország népeitől és az idegen asszonyoktól…” (Ezsdrás 10,10–44)

ELKÜLÖNÜLÉS, VAGY NYITÁS?

– 1. Isten népe kiválasztott nép. Ebben van szentsége. Isten elkülönítette népét a maga számára. Ez az elkülönülés egyben a hitben való erősödés áldott lehetősége. Minden istentiszteleten, minden „keresztyén alkalmon” Isten népe „elkülönül”, hogy Isten színe előtt, az Ő Igéje és Lelke által, az Úrral és egymással közösségben, egymás hite által épüljön.

– 2. Ugyanakkor Isten népének, a missziói parancs szerint küldetése van a világban (Máté 28,18–20). Hirdetnünk és élnünk kell Jézus Krisztus evangéliumát, akiben az ószövetségi ígéretek beteljesedtek. Az elkülönülést tehát követi a világ felé való odafordulás.

– 3. A rendszeres elkülönülés, a hitben való erősödés; – valamint a teológiailag helyesen értelmezett missziói nyitás; – a keresztyén élet és szolgálat szívverése. Az egyik az evangélizáció, a másik a misszió. Igeszakaszunk hangsúlyozza, hogy a nehéz és ellentmondásos helyzetekben, az újrakezdés időszakában, hitünk mélypontjain, vagy az ezernyi kísértés korszakaiban az elkülönülésre lehet inkább szükség. Nyitni az nyithat, akinek szilárd a hite. Ugyanakkor a tartós elkülönülés: a hitben való kiskorúság jele. Isten népe így nem töltheti be küldetését.

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Az elkülönülés nemcsak szószerinti értelemben fogalmazható meg.

Az elkülönülés jelenthet bátor hitvallást, tanúskodást arról, hogy Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet (János 14,6).