előző nap
következő nap

„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket” Jn 15,18–27

18 Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. 19 Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem a világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. 20 Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. 21 De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. 22 Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre. 23 Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. 24 Ha nem tettem volna közöttük olyan cselekedeteket, amilyeneket senki más nem tett, nem volna bűnük. Most azonban látták azokat, és mégis meggyűlöltek engem és az én Atyámat is. 25 De be kell teljesednie annak az igének, amely meg van írva az ő törvényükben: „Ok nélkül gyűlölnek engem." 26 Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; 27 de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.

„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket" (18). Miért van ez így? Egy régi orosz tanköltemény így adja meg erre a választ: „Hogy este lett a régi kert felett, / egy sárga arcú lomha, vén bagoly / egy szentjánosbogárkát kergetett. / Hol vagy gazember, piszkos, ronda állat? / Most elcsíplek, kitátom rád a számat, / a körmöm közt téplek el, ha megtalállak. / És akkor a bokorban valahol így szól a kis bogár: / – Miért e hang? Mit vétettem neked, vén bagoly? / És jött a válasz: Világítasz, bitang!" (vö. 1Pt 4,15–16).

RÉ 426 MRÉ 470

„Szabadításodra vágyom Uram, törvényedben gyönyörködöm.” (Zsoltárok 119,113–176) Zsoltárok 119,113–176

(174) „Szabadításodra vágyom Uram, törvényedben gyönyörködöm.” (Zsoltárok 119,113–176)

A 119. zsoltár törvényt magasztaló, ezen keresztül Isten igazságát, csodálatos intelmeit dicsérő, nagyívű költeményében (129–130) SZÁMOS PONTON FELRAGYOG AZ EVANGÉLIUM.

– 1. Ugyanis az Isten törvényében (annak nemcsak betűjében, hanem igazságában, és értelmessé formáló ajándékaiban) meggazdagodó ember mégis érzi a maga elégtelenségét; – minden igyekezete, minden feddhetetlensége ellenére is látja a maga hiányosságait.

– 2. Vagyis nemcsak azokért hullat könnyeket a zsoltáros, akik nem tartják meg Isten törvényét, és nem ismerhetik az Urat (129–136); – hanem önmagáért is, aki ugyan az Úr törvényében gyönyörködhet és mégis „szüksége van”: – az Úr szabadítására; – életét megtartó kegyelmére; – az Isten mindent megelőző döntéseire; – amely segíti őt, hogy az úton maradhasson, és hívő életének töredékességét irgalmával kipótolja (174–176).

– 3. Még ebben a farizeusinak nevezett zsoltárban is milyen biztosan felragyog az evangélium, amely Jézus Krisztusban már a maga teljességében a miénk.

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

Mi azért gyönyörködhetünk az Úr törvényében, mert Ő mindent megtett értünk.

Minden a miénk (2Kor. 4,15), ezért Ő szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy Őneki éljünk.