„...ismernek...” Jn 17,1–5
Az örök élet nem pusztán öröklét, hanem örök szeretetkapcsolat a mindenség Urával. „...ismernek..." (3) – ez nem annyit jelent, hogy sok mindent tudunk Jézus Krisztusról, hanem azt, hogy együtt élünk vele őszinteségben, bizalomban, hűségben minden élethelyzetünkben. Ez a kapcsolat örök: nem szakíthat el tőle még a halál sem. Az örök élet kérdése nem földi életed végén dől el, hanem most: valósággal vele élsz már?
RÉ 344 MRÉ 217
„Fordítsd jóra sorsunkat, Uram…” (Zsoltárok 126) Zsoltárok 126
(4) „Fordítsd jóra sorsunkat, Uram…” (Zsoltárok 126)
ISTEN NÉPÉNEK TAPASZTALATA…
– 1. Isten népe már megtapasztalta, milyen az, amikor az Úr hatalmasan cselekszik népéért, és jóra fordítja megnyomorított életüket (3).
– 2. Minden itt, a halál árnyékának völgyében megtapasztalt szabadítás azonban csak előíze annak a tökéletes szabadításnak, amely Jézus Krisztus visszajövetelekor lesz a miénk. Addig, mint az álmodók, bizonyossággal, már most a szabadítás örömében élünk (2–3). Ezzel a bizonyossággal reméljük, hogy az Úr egykor teljességgel jóra fordítja sorsunkat (1).
– 3. Addig azonban marad a könyörgés: „Fordítsd jóra sorsunkat, Uram…” (4). Mert jólétben és szükségben, egészségesen és betegen, öregen és fiatalon egyaránt a „délvidéki, kiszáradt patakokhoz” hasonlít az életünk. Sír itt mindenki; – az elkényeztetett, arcátlan, szemtelen, agresszív és követelő gyerek ugyanúgy, mint az idős és testi kínokban szenvedő haldokló; – sírnak itt a yachtos buli orgiáiban ugyanúgy, mint az aknamezők poklában; – de sírnak az Isten népének hitükben gőgös kegyesei is, akik a saját, kizárólag igaznak tartott tanaik és gyakorlataik mankóira támaszkodnak a feltámadott Jézus Krisztus helyett (4–6)…
___
ISTEN NÉPÉNEK TAPASZTALATA…
– 1. Isten népe már megtapasztalta, milyen az, amikor az Úr hatalmasan cselekszik népéért, és jóra fordítja megnyomorított életüket (3).
– 2. Minden itt, a halál árnyékának völgyében megtapasztalt szabadítás azonban csak előíze annak a tökéletes szabadításnak, amely Jézus Krisztus visszajövetelekor lesz a miénk.
Addig, mint az álmodók, bizonyossággal, már most a szabadítás örömében élünk (2–3).
Ezzel a bizonyossággal reméljük, hogy az Úr egykor teljességgel jóra fordítja sorsunkat (1).
– 3. Addig azonban marad a könyörgés: „Fordítsd jóra sorsunkat, Uram…” (4).
Mert jólétben és szükségben, egészségesen és betegen, öregen és fiatalon egyaránt a „délvidéki, kiszáradt patakokhoz” hasonlít az életünk.
Sír itt mindenki;
– az elkényeztetett, arcátlan, szemtelen, agresszív és követelő gyerek ugyanúgy, mint az idős és testi kínokban szenvedő haldokló;
– sírnak itt a yachtos buli orgiáiban ugyanúgy, mint az aknamezők poklában;
– de sírnak az Isten népének hitükben gőgös kegyesei is, akik a saját, kizárólag igaznak tartott tanaik és gyakorlataik mankóira támaszkodnak a feltámadott Jézus Krisztus helyett.
– 4. Reménységünk, hogy akik eközben tényleg sírnak, megszomorodva, megváltás után kiáltva, azok vigasztalást, örök szabadítást nyernek (Máté 5,4), „így aratnak majd” (4–6).