„Ő tagadta, és megint csak azt mondta: Nem vagyok.” Jn 18,24–27
Késztet-e arra bármi – s ha igen, akkor mi –, hogy megtagadd akár ma is az Úr Jézus Krisztust? Szeresd az Urat teljes szívedből, lelkedből, erődből és elmédből! Kérd a Szentlélek erejét, hogy se ellenséges beszéd, se váratlan „kukorékolás" ne tartson vissza vagy ijesszen meg, amikor vallást kell tenned Jézus Krisztusról, a Megváltódról.
RÉ 215 MRÉ 375
„…gondom lesz felkentem mécsesére.” (Zsoltárok 132) Zsoltárok 132
(17) „…gondom lesz felkentem mécsesére.” (Zsoltárok 132)
A MÉCSES utat mutat. A mécses megfogható, látható tárgy, de túlmutat önmagán.
– 1. Fontosak az ilyen konkrét mécsesek, amelyek érzékelhetőek, és reményt ajándékozóan többek önmaguknál. Ilyen „mécses” a családom. Meg kell ölelnem a feleségemet, a lányaimat, hogy reményt gyűjtsek.Szükségünk van reménységünk „érzéki” megtestesülésére, amely pontosan jelzi, hol tapasztalhatjuk meg leginkább ezt a reménységet ebben a világban, minden más gondolat, vélemény, káosz és kísértés ellenére is.
– 2. Ez a mécses, ez a megtestesülés, Isten népe számára Dávid király, a Sion hegye volt, a szent ládával és a templommal. Ezzel a hitvallással lehatárolta a zsoltár azt is; – hogy nem a salamoni, hanem a dávidi hagyomány a fontosabb. Fontos tisztázni, miként tapasztaltuk meg leginkább az Úr szabadító hatalmát. Ebben a világban le kell határolni mindent. A mécses is egy meghatározott teret világít meg.
– 3. Ezek a „mécsesek” megvilágítják a ránk bízott isteni kincseket, és közben rávilágítanak a krisztusi tágasságra. Dávid utóda, Jézus Krisztus, aki mindent az örök összefüggésekbe helyezett, anélkül, hogy azok itteni megtestesülésére nemet mondana odaát.
___
A MÉCSESutat mutat.A mécses fontos.
A mécses megfogható, látható tárgy, de túlmutat önmagán.
– 1. Fontosak az ilyen konkrét mécsesek, amelyek érzékelhetőek, és reményt ajándékozóan többek önmaguknál.
Ilyen „mécses” a családom.
Meg kell ölelnem a feleségemet, a lányaimat, hogy reményt gyűjtsek, és közben kifejezzem, mennyire szeretem őket, és milyen hálás vagyok érettük az Istennek.
Szükségünk van reménységünk „érzéki” megtestesülésére, amely pontosan jelzi, hol tapasztalhatjuk meg leginkább ezt a reménységet ebben a világban, minden más gondolat, vélemény, káosz és kísértés ellenére is.
– 2. Ez a mécses, ez a megtestesülés, Isten népe számára Dávid király, a Sion hegye volt, a szent ládával és a templommal.
Ez a dávidi és sioni gondolat egysége.
Ezzel a hitvallással lehatárolta a zsoltár azt is; – hogy nem a salamoni, hanem a dávidi hagyomány; – hogy nem silói és garizimi, hanem a sioni szent hely a legfontosabb megtestesülése az élő Isten jelenlétének.
Fontos tisztázni, miként tapasztaltuk meg leginkább az Úr szabadító hatalmát.
Ebben a világban le kell határolni mindent.
A mécses is egy meghatározott teret világít meg.
– 3. Ezek a „mécsesek” megvilágítják a ránk bízott isteni kincseket, és közben rávilágítanak a krisztusi tágasságra.
Vagyis, másként mondva ugyanezt: Ezek a „mécsesek” azért szükségesek, hogy megmaradhassanak a ránk bízott isteni kincsek, és azokon túlláthassunk mennyei, krisztusi tágasságba, reménységgel.
Dávid utóda, Jézus Krisztus, aki mindent az örök összefüggésekbe helyezett, anélkül, hogy azok itteni megtestesülésére nemet mondana odaát.
Dávid mécses, aki Jézus Krisztusra, a világ világosságára mutat ebben a csalókán csillogó, szürke világban (János 8,12).
Kell az isteni ígéretek érzéki megtestesülése.
A reformáció ebben a tekintetben mindent elvetett; – azt is, ami biblikus lehetne. Ugyanakkor mégis jól tette ezt.
Mert az érzéki megtestesülés kísértés, megkötözhet, bálvánnyá lehet.
Jézus Krisztus, Dávid utóda a legtökéletesebb megtestesülés.
Őrá tekintve áldjuk azokat, akikben, amikben látjuk az Ő szeretetének jeleit, reménységgel tekintve az üdvösségesen teljes jövőbe!