„...vegyétek birtokba azt a földet...” 5Móz 1,1–33
33 aki előttetek járt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjjel tűzben, hogy láthassátok az utat, amelyen mennetek kellett, nappal pedig felhőben.
„...vegyétek birtokba azt a földet..." (8). Isten szövetséget kötött Ábrahámmal (1Móz 15), és így lett a kiválasztottak földje Kánaán. Az egyiptomi fogságot követően újból szól az Úr: Vegyétek birtokba az örökségeteket! Isten hűséges a szövetségi ígéretéhez, annak ellenére, hogy népe bizonytalan. Isten következetes, a Sínai-hegyről – azaz a Hórebről – kijelenti akarata törvényeit, és nem engedi feledésbe merülni.
RÉ 97 MRÉ 97
„Jézus Krisztus…evangéliumának kezdete.” (Márk 1,1–8) Márk 1,1–8
(1) „Jézus Krisztus…evangéliumának kezdete.” (Márk 1,1–8)
AZ EVANGÉLIUM KEZDETE.
– 1. Az evangélium történeti kezdeteit megtaláljuk az ószövetségi ígéretekben, a prófétai igehirdetésben (Ézsaiás 40,3), és közvetlenül Jézus fellépése előtt, Keresztelő János működésében (2–8).
– 2. Az evangélium isteni kezdete a názáreti Jézus eljövetele, akinek egész földi élete a kereszt felé haladt. A feltámadott Urat az ismeri, aki megismerte a földi Jézust, aki meghalt. Az látja az Istent, aki látja az embert; – ennek nyomán az látja az embert, aki látja az Istent. Mindkettő Jézus Krisztusban lesz valósággá. Ezt hangsúlyozza Márk (1). Az evangélium isteni kezdetei még ennél is előbbre mutatnak, a világ teremtése előttre (Efezus 1,3). Nem rajtunk múlnak a dolgok.
– 3. Az evangélium személyes kezdeteit akkor tapasztaljuk meg, amikor bennünk is kiáltó szóvá lesz a pusztaság (3), a megtisztulás és a megújulás utáni vágy (4–5); – mert böjtölve fájni kezd az „egyenetlen világ” minden nyomorúsága (6), kezdve a magunk bűneivel és méltatlanságával (7); – és mert kínozni kezd, hogy nem áll még irányba az életünk, hanem rohanva is értelmetlenül tévelygünk. Megtérést! (4) Szentlelket! (8)
– 4. Márk névtelenül írt, mert amit ír, annak a szerzője nem ő, hanem az Isten, tanúja pedig az egyház. Márk névtelensége hirdeti, hogy Jézus története egyetemes igényű, mindenkire vonatkozik, és akik megértették, azokat tanúskodásra kötelezi az örömhír. Ez a névtelenség jelzi, hogy Márk nem a saját dicsőségére írt.
___
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
Engedjenek meg egy fontos bevezetőt.
Márk evangéliumot hirdet (1).
Ez a kifejezés akkor egyértelműen az egyház missziói igehirdetésének szakkifejezése volt.
Márk Kr. u. 70-ben, az őskeresztyén világmisszió első nagy korszaka után, az apostolok halála után írt; akkor, amikor teológiai irányzatok vitái, Jézus Krisztus isteni és emberi természetéről, elbizonytalanították az igehirdetést.
Márk, a názáreti Jézus életére vonatkozó egyéb hagyományt is beleillesztette a megfeszített Jézus történetébe, aki feltámadott.
Kicsoda Jézus Krisztus?
Márk hangsúlyozta, hogy az élő feltámadott Úr igazán csak Jézus keresztre vivő, földi útjával együtt ismerhető meg igazán.
Az ismerte meg a feltámadott Urat, aki megismerte a földi, és kereszt felé haladó, názáreti Jézust.
Márk a kereszt teológusa volt, aki hangsúlyozta, hogy a megdicsőült Krisztusról csak Jézus történeti valóságát ismerve lehet helyesen szólni.
Így Márk helyreállította Jézus isteni és emberi természetének egységét.
Márk elsőként vállalkozott arra, hogy a názáreti Jézus életére vonatkozó sokrétű hagyományt egy határozott céllal egésszé formálja.
Márk azt is hangsúlyozta, hogy az Ószövetség és Keresztelő János is Jézus eljövetelét hirdetik (2–8).