előző nap
következő nap

„...és úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az Úr.” Bír 6,25–40

25 Ugyanazon az éjszakán ezt mondta neki az Úr: Végy egy bikát apád marhái közül, egy kifejlett hétéves bikát. Rombold le apád Baal-oltárát, a mellette levő szent fát pedig vágd ki! 26 Azután építs oltárt Istenednek, az Úrnak ennek az erődnek a tetején a kőrakásból. Vedd a bikát, és áldozd fel égőáldozatul a kivágott szent fa hasábjain! 27 Gedeon maga mellé vett tíz embert a szolgái közül, és úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az Úr. De nem merte ezt nappal megtenni, mert félt apja háza népétől és a városbeli emberektől, ezért éjjel tette meg. 28 Amikor másnap korán reggel fölkeltek a városbeli emberek, látták, hogy Baal oltárát lerombolták, a mellette levő szent fát kivágták, a bikát pedig feláldozták egy újonnan épített oltáron. 29 Ekkor azt kérdezték egymástól: Vajon ki tette ezt? Addig kérdezősködtek és kutattak, amíg ki nem derítették: Gedeon, Jóás fia tette ezt. 30 Ekkor azt mondták a városbeli férfiak Jóásnak: Hozd ki a fiad! Meg kell halnia, mert lerombolta Baal oltárát, a szent fát pedig kivágta mellőle! 31 Jóás azonban ezt mondta mindazoknak, akik körbeállták: Ti akartok perelni Baalért? Ti akarjátok megmenteni őt? Aki perbe száll érte, az meg fog halni reggelig! Ha isten ő, akkor pereljen ő magáért, amiért lerombolták az oltárát! 32 El is nevezték Gedeont azon a napon Jerubbaalnak, mivel azt mondták: Pereljen Baal vele, amiért lerombolta az oltárát. 33 Midján, Amálék és a keleti törzsek mind egybegyűltek, átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek Jezréel síkságán. 34 Ekkor az Úr felruházta lelkével Gedeont, az pedig megfújta a kürtöt, és hadba szólította Abíezer nemzetségét. 35 Azután követeket küldött egész Manasséba, és az is hadba vonult vele; követeket küldött Ásérba, Zebulonba meg Naftáliba, és azok is felvonultak az ellenséggel szemben. 36 Gedeon ekkor azt mondta Istennek: Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogy megígérted, 37 akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, a föld pedig mindenütt száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogy megígérted. 38 Úgy is lett: amikor másnap korán fölkelt, és kinyomkodta a gyapjúfürtöt, harmatot facsart ki belőle, egy egész csészényi vizet. 39 Gedeon azonban ezt mondta Istennek: Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát még egyszer a gyapjúfürttel: most maga a gyapjúfürt maradjon száraz, a föld pedig legyen mindenütt harmatos! 40 És Isten úgy tett azon az éjszakán: csak a gyapjúfürt maradt száraz, a földet pedig mindenütt harmat borította.

Gedeon a Baal-oltár lerombolásával és a szent fa kivágásával azt mutatja meg, hogy megértette a próféta üzenetét: nem a pogányok istenei adnak termékenységet, mert ők csak tehetetlen bálványok; nem Baal („úr"), hanem Izráel élő Istene az Úr. Ezért nem a harc az első, hanem a szövetségi hűség helyreállítása. A szabadító hadjárat ennek következménye: maga az Úr fogja megszabadítani Izráelt ígérete szerint.

RÉ 161 MRÉ 404

„Őrizkedjetek az írástudóktól…” (Márk 12,35–44) Márk 12,35–44

(38) „Őrizkedjetek az írástudóktól…” (Márk 12,35–44)

MI A BAJ AZ ÍRÁSTUDÓKKAL?

– 1. Nem az a baj az írástudókkal, hogy az első helyeken, a főhelyeken ülnek. Van, amikor annak az ideje van, hogy az ember első helyeken üljön, de az felelősséggel jár. Aztán ez az időszak elmúlik, az Istentől kiszabott rendben, így hátrébb szorul az is, aki korábban elől ülhetett. Amikor már nincs hatalom, nincs elől ülés sem, de a felelősség is kevesebb. Nincs nagyobb nyomorúság, mint amikor valaki nem tudja elengedni azt, amit az Isten már régen kivett a kezéből (39).

– 2. Az írástudókkal az a baj, hogy az elöl ülést szeretik, a felelősséget nem. Megvetendő, ha valaki a dicsőséget óhajtja, de a felelősséget nem vállalja fel. A felelősség pedig először mindig a hozzánk hasonló, mellettünk élő, ránk bízott embertársunkra vonatkozik. Ezeket „özvegyeknek” nevezi Jézus, de nemcsak a szószerinti özvegyekre gondolt a mi Urunk, hanem azokra is, akik ezernyi gondban magukra maradtak, „megözvegyültek”, noha ezren élnek körülötte… (40)

– 3. Az írástudókkal az is a baj, hogy látványosan kegyesek: tökéletesen ismerik és idézik a Bibliát, patent a teológiai tudásuk, hibátlanul és szépen imádkoznak; az életükben sincs semmi tetten érhető kivetnivaló; – és mégis rettenetesen kegyetlenek. Akár már abban is megmutatkozik ez a kegyetlenség, hogy ezek az összegyűrt kanapé terítőjét sem igazítják meg maguk után, amikor felálltak az áhítatos imádságból (40).

– 4. Az írástudókkal harmadszor az a baj, hogy hiú dicsőségvágyók. A díszlet változott, de a majomkodó pojácaság nyomorúsága ma is kísért bennünket. Ha nem is járunk hosszú köntösben, mint akkoriban, de azt szeretjük, ha észrevesznek bennünket, és elismerően köszöntenek minket. Persze ez mindenkinek jól esik, ne legyünk képmutatók. De egyszerre rettenetes és szánalmasan komikus, amikor valakinek az élete csak erről szól. Egyedül a majomnak áll jól a majomkodás (40).

Őrizkedjünk az ilyen ítéletes mintáktól! (38) Urunk, irgalmazz!