előző nap
következő nap

„Ádám, Sét, Enós,...” 1Krón 1

1 Ádám, Sét, Enós, 2 Kénán, Mahalalél, Jered, 3 Énók, Metúselah, Lámek, 4 Nóé, Sém, Hám és Jáfet. 5 Jáfet fiai voltak: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász. 6 Gómer fiai voltak: Askenáz, Rífat és Tógarmá. 7 Jáván fiai voltak: Elísá, Tarsís, Kittím és Dódáním. 8 Hám fiai voltak: Kús, Micrajim, Pút és Kánaán. 9 Kús fiai voltak: Szebá, Havílá, Szabtá, Ramá és Szabteká. Ramá fiai voltak: Sába és Dedán. 10 Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön. 11 Micrajim nemzette a lúdiakat, az anámiakat, a lehábiakat és a naftúhiakat, 12 a patrósziakat és a kaszlúhiakat. Innen származtak a filiszteusok és a kaftóriak. 13 Kánaán nemzette elsőszülöttjét, Szidónt, azután Hétet 14 meg a jebúsziakat, az emóriakat, a girgásiakat, 15 a hivvieket, az arkiakat és a színieket, 16 az arvadiakat, a cemáriakat és a hamátiakat. 17 Sém fiai voltak: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd, Arám, Úc, Húl, Geter és Mesek. 18 Arpaksad nemzette Selahot, és Selah nemzette Hébert. 19 Hébernek is született két fia: az egyiknek Peleg volt a neve, mivel az ő idejében váltak szét a föld népei. Testvérének Joktán volt a neve. 20 Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Hacarmávetet és Jerahot, 21 Hadórámot, Úzált és Diklát, 22 Ébált, Abímáélt és Sábát, 23 Ófírt, Havílát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai voltak. 24 Sém, Arpaksad, Selah, 25 Héber, Peleg, Reú, 26 Szerúg, Náhór, Táré, 27 Abrám, azaz Ábrahám. 28 Ábrahám fiai Izsák és Izmael voltak. 29 Ezek a leszármazottaik: Izmael elsőszülöttje Nebájót, azután következett Kédár, Abdeél és Mibszám, 30 továbbá Mismá, Dúmá, Masszá és Hadad, Témá, 31 Jetúr, Náfís és Kédmá. Ezek voltak Izmael fiai. 32 Ketúrának, Ábrahám másodfeleségének a fiai ezek voltak: ő szülte Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. Joksán fiai voltak Sába és Dedán. 33 Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrá leszármazottai. 34 Ábrahám nemzette Izsákot. Izsák fiai Ézsau és Izráel voltak. 35 Ézsau fiai voltak: Elífáz, Reúél, Jeús, Jalám és Kórah. 36 Elífáz fiai voltak: Témán, Ómár, Cefí, Gatám, Kenaz, Timnától pedig Amálék. 37 Reúél fiai voltak: Nahat, Zerah, Sammá és Mizzá. 38 Széír fiai voltak: Lótán és Sóbál, Cibón és Aná, Dísón, Écer és Dísán. 39 Lótán fiai: Hórí és Hómám, Lótánnak a húga pedig Timna. 40 Sóbál fiai voltak: Alján, Mánahat, Ébál, Sefí és Ónám. Cibón fiai voltak: Ajjá és Aná. 41 Aná fia volt Dísón, Dísón fiai voltak: Hamrán, Esbán, Jitrán és Kerán. 42 Écer fiai voltak: Bilhán, Zaaván és Jaakán. Dísón fia volt Úc és Arán is. 43 Ezek a királyok uralkodtak Edómban, mielőtt Izráel fiainak királyuk lett volna: Bela, Beór fia, városának a neve Dinhábá volt. 44 Bela halála után a bocrai Jóbáb, Zerah fia lett a király. 45 Jóbáb halála után a Témán földjéről való Húsám lett a király. 46 Húsám halála után Hadad, Bedad fia lett a király, aki megverte a midjániakat Móáb mezején. Városának a neve Avít volt. 47 Hadad halála után a maszrékai Szamlá lett a király. 48 Szamlá halála után a rehóbót-hannáhári Saul lett a király. 49 Saul halála után Baal-Hánán, Akbór fia lett a király. 50 Baal-Hánán halála után Hadad lett a király. Városának a neve Páí volt, feleségének a neve Mehétabél, aki Mézáháb leányának, Matrédnak a leánya volt. 51 Hadad halála után ezek lettek Edóm nemzetségfői: Timmá nemzetségfő, Aljá nemzetségfő, Jetét nemzetségfő, 52 Oholíbámá nemzetségfő, Élá nemzetségfő, Pínón nemzetségfő, 53 Kenaz nemzetségfő, Témán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő, 54 Magdíél nemzetségfő és Írám nemzetségfő. Ezek voltak Edóm nemzetségfői.

A Bibliában a nemzetségtáblázatok célirányosan vannak összeállítva, mert a szentírókat azok a származási vonalak érdeklik, amelyek által Isten végrehajtja terveit. Tehát pl.: ki is volt „Ádám..." (1)? „Az emberiség ősatyja. Neve nem tulajdonnév: héberül ádám = ember. A különböző bibliai fordítások értelemszerűen (bár nem egyformán) »ember«-nek fordítják e szót, amikor az emberiség első képviselőjét jelöli (1Móz 1,26; 2,7), és »Ádám«-nak, amikor az első ősatya neveként szerepel (1Móz 4,25; 5,1; 1Krón 1,1; Lk 3,38)" (Keresztyén Bibliai Lexikon).

RÉ 253 MRÉ 357

„…járkált, ugrándozott és dicsérte az Istent.” (Apostolok cselekedetei 3,1–10) Apostolok cselekedetei 3,1–10

(8) „…járkált, ugrándozott és dicsérte az Istent.” (Apostolok cselekedetei 3,1–10)

– Belegondolok abba, hogy sokunknak mennyi mindenünk van. Pedig állandóan panaszkodunk, hogy túlterheltek meg fáradtak vagyunk és „kiégtünk”. Noha tudunk járni, menni, ugrándozni, tudjuk tenni a dolgunkat. Sőt, még aranyunk és ezüstünk is van. Mert soha nem éltünk ennyien, ilyen jólétben, mint mostanság.

–  Mégis nagy a baj: mert ezüstünk és aranyunk ugyan van, de elfelejtettük dicsérni az Istent, leszoktunk arról, hogy segítségül hívjuk az Úr nevét, és végképp nem merészeljük rábízni magunkat a megváltó Jézus Krisztus kegyelmére (6–9).

–  Még szomorúbb a helyzet akkor, amikor azok felejtik el mindezeket, akik folyamatosan emlegetik az Úr nevét. Egy olyan tudatos egyházban élünk, ahol alig marad helye az Urat dicsérő, hálát adó, Őt segítségül hívó, Őrá hagyatkozó kegyességnek. Mi mindent kielemzünk, megszervezünk; Isten Igéjét folyton teológiai rendszerekbe préseljük, amit a világ nem tud és nem is akar követni; vagy rosszabb esetben: az általános emberszeretet oltárán legdrágább kincseinket is feláldozzuk.

–  Szóval van baj elég! Úgy lebénultunk, mint a sánta ember, ott a templom Ékes kapujában. Közelünkben az Úr mérhetetlen, megváltó gazdagsága, mi pedig csak emberi fifikával ügyeskedve koldulunk (1–3).

–  Nézz fel! A Názáreti Jézus Krisztus nevében járj! (4–6)