előző nap
következő nap

„Dávid király ezeket is az Úrnak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet más népektől:....hozott el.” 1Krón 18

1 Ezután történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette a filiszteusoktól Gátot falvaival együtt. 2 Megverte Móábot is, és a móábiak Dávidnak adófizető szolgái lettek. 3 Megverte Dávid Hamátnál Hadadezert, Cóbá királyát is, aki az Eufrátesz folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát. 4 Elfogott közülük Dávid ezer harci kocsit, hétezer lovast meg húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük. 5 Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott Dávid huszonkétezer arám embert. 6 Majd helyőrséget helyezett Dávid az arám Damaszkuszba, és az arámok adófizető szolgái lettek Dávidnak. Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahova csak ment. 7 Elvette Dávid az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Jeruzsálembe vitette azokat. 8 Dávid igen sok rezet hozott el Tibhatból és Kúnból, Hadadezer városaiból. Abból készíttette Salamon a rézmedencét, az oszlopokat és a rézedényeket. 9 Amikor meghallotta Tóí, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadezernek, Cóbá királyának egész haderejét, 10 elküldte fiát, Hadórámot Dávid királyhoz mindenféle arany-, ezüst- és réztárggyal, hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat viselt Hadadezerrel, és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóíval is harcban állt. 11 Dávid király ezeket is az Úrnak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet más népektől: az edómiaktól, a móábiaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól és az amálékiaktól hozott el. 12 Abísaj, Cerújá fia pedig megvert tizennyolcezer edómit a Sós-völgyben. 13 Dávid Edómba is helyőrséget helyezett el, és egész Edóm Dávid szolgája lett. Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahova csak ment. 14 Így uralkodott Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének. 15 A hadsereg parancsnoka Jóáb, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Jósáfát, Ahílúd fia volt. 16 Cádók, Ahítúb fia és Abímelek, Ebjátár fia voltak a papok, Savsá pedig a kancellár. 17 Benájá, Jójádá fia a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt. Dávid fiai a legelsők voltak a király mellett.

Dávid harcainak leírásában örökérvényű, hogy Dávid hitte és hirdette, hogy győzelmeit az Úr adta, sikerekre az Úr vezette, és ezért ő áldotta és dicsőítette élete Istenét. Az Úrnak szentelte (11) mindazt, amihez az Úr hozzá való jósága révén jutott: mindazt a kincset, aranyat és ezüstöt, amit megszerzett. Én hogyan tekintek az életem során megszerzett „kincsekre"? Igyekszem megtartani magamnak, vagy oda tudom-e szentelni őket, azokat Istennek?

RÉ 106 MRÉ 106

„…az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.” (Apostolok cselekedetei 8,26–40) Apostolok cselekedetei 8,26–40

(35) „…az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.” (Apostolok cselekedetei 8,26–40)

– Fülöp új célt, új szolgálatot kapott a gázai út mellett. Erre szükség is volt Simon mágus esete miatt, amelyet Fülöp kudarcként élhetett meg, hiszen gazdagon megáldott samáriai missziója megbicsaklott Simon mágus miatt… Egy ember mennyi mindent tönkretehet! Egy összetett eredőjű hiba „életkudarcot” vonhat maga után. Az Úr azonban nem engedi itt megrekedni Fülöpöt, ezért küldi új szolgálatba. Köszönjük, Urunk, hogy a szolgálat mélypontjain is átsegítesz! (26)

– Az etióp „anyakirályné” kincstárnoka Jeruzsálemben járt, mert hallani akart az egyetlen, élő Istenről. Hazafelé az ott vásárolt ézsaiási tekercset olvasta, de nem értette (27–33). Fülöp szolgálata éppen az volt, hogy megmagyarázza az olvasott szakaszt. Fontos, hogy Fülöp valójában nem is az adott szakaszt magyarázta, és nem is az etióp kincstárnok kortörténetnél leragadó kérdésére adott választ (34), hanem az Írás ama helyéből kiindulva hirdette neki a Krisztust (35).

– Igehirdetésünk azóta is a feltámadott Jézus Krisztus, és a megváltás evangéliumának hirdetése, a Biblia egy adott helyéből kiindulva. Ha nem ezt tesszük, akkor nem Igét hirdetünk, hanem tényleg csak Bibliát magyarázunk, előadást tartunk, okítunk, beszédet mondunk. Az igehirdetésnek, mint az egyház szolgálatának egyetlen lehetősége, a Krisztus hirdetése. Áldás, megtérés, hitvallás, keresztség, a mi Urunk hirdetése és követése, megnyomorított életünk öröme csak ebből fakadhat! (36–40)