előző nap
következő nap

„Ez gyalázta Izráelt, de levágta őt Jónátán...” 1Krón 20

1 Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, mozgósította Jóáb a hadsereget, és elpusztította az ammóniak országát. Megérkezett Rabbához, és körülzárta. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. Jóáb elfoglalta és lerombolta Rabbát. 2 Dávid levette királyuk fejéről a koronát, amelyről kiderült, hogy egy talentum súlyú aranyból készült és drágakövekkel van kirakva, és Dávid a saját fejére helyezte azt. A városból is igen sok zsákmányt vitt el. 3 A benne levő népet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és baltával dolgoztatta őket. Így járt el Dávid valamennyi ammóni várossal. Azután visszatért Dávid egész hadinépével együtt Jeruzsálembe. 4 Ezután ütközetre került sor a filiszteusokkal Gézernél. Akkor vágta le a húsái Szibbekaj a refáiak egyik leszármazottját, Szippajt, és azok behódoltak. 5 Ezután újabb ütközetre került sor a filiszteusokkal. Ekkor vágta le Elhánán, Jáír fia Lahmít, a gáti Góliát testvérét, akinek a lándzsanyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája. 6 Gátnál is sor került egy ütközetre. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt. 7 Ez gyalázta Izráelt, de levágta őt Jónátán, Dávid bátyjának, Sammának a fia. 8 Ezek a gáti refáiak leszármazottai voltak, és Dávidnak vagy embereinek a keze által estek el.

„Ez gyalázta Izráelt, de levágta őt Jónátán..." (7). Testvérek! Nem lehet Isten népét és magát az Urat következmények nélkül gyalázni. Fáj-e az nekünk, ha ilyet hallunk? Mit tegyünk? Az Úrtól kapott bölcsesség kell ahhoz egyrészt, hogy szelíden intsük az ellenszegülőket (2Tim 2,23–26), másrészt ahhoz is, hogy megalkuvóan el ne hallgassuk, kihez tartozunk. Nekünk csak a szavaink áldják az Urat, vagy az életvitelünk is? Személyes és közösségi életünket látva tudják-e a körülöttünk élők magasztalni Istent?

RÉ 99 MRÉ 99

„Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról…” (Apostolok cselekedetei 9,10–19a) Apostolok cselekedetei 9,10–19a

(13) „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról…” (Apostolok cselekedetei 9,10–19a)

Mit hallunk és mit mondunk a másikról? Mit mondanak mások rólunk? Miként vegyük ezeket komolyan? Hogyan fogadhatjuk hitben a VÉLEMÉNYEKET?

– Anániás sok rosszat hallott Saulról. Az előzményeket ismerve mindez nem volt alaptalan. Anániás joggal bizalmatlan, hiszen Saul ellen konkrét, tetten érhető bűnei tanúskodtak (13–14).

– Isten kiválasztó kegyelme azonban felfoghatatlan. Ez a kegyelem felülírta Saul eddigi életét, korábbi tetteit, és azokat eltörölve, Jézus Krisztus szolgálatába állította őt. Saul élete irányt váltott (15–16).

– Ennek a kiválasztó kegyelemnek viszont azonnal látható jelei mutatkoztak: Saul imádkozott (11), böjtölt (9), megkeresztelkedett (18), hirdette a Jézus Krisztust (20), és szenvedést vállalt az Úr nevéért (16).

– Saul szeme megnyílt; Jézus Krisztust látta, Őt követte, Őt szolgálta. Saul üdvösséges összefüggésekben látott (18). A hit szeme „többet” lát: – a terhelő vélemények ellenére is meglátja a másikban az Úr választottját; – de adott esetben látja az aggasztó jeleket is; – reménységgel és intéssel is képes a másikhoz fordulni. A hit remél, de nem áltat.