előző nap
következő nap

„Amikor tehát Roboám megalázta magát, elfordult róla az Úr haragja; ...hiszen csak volt Júdában is valami jó” 2Krón 12

1 Amikor Roboám királysága megszilárdult és megerősödött, elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt egész Izráel. 2 Roboám uralkodásának ötödik évében fölvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen, mert hűtlenné váltak az Úrhoz. 3 Ezerkétszáz harci kocsi, hatvanezer lovas, megszámlálhatatlan líbiai, szukki és etióp katona jött vele Egyiptomból. 4 Elfoglalta Júda erődített városait, és Jeruzsálem alá érkezett. 5 Akkor Semajá próféta odament Roboámhoz és Júda vezéreihez, akik Jeruzsálembe gyülekeztek Sisák elől, és így szólt hozzájuk: Ezt mondja az Úr: Mivel ti elhagytatok engem, azért én Sisák kezébe adlak benneteket. 6 Akkor megalázták magukat Izráel főemberei meg a király, és ezt mondták: Igazságos az Úr! 7 Amikor látta az Úr, hogy megalázták magukat, így szólt az Úr igéje Semajához: Mivel megalázták magukat, nem pusztítom el őket, hanem rövidesen megszabadítom őket, és nem zúdul haragom Sisák által Jeruzsálemre. 8 De azért az ő szolgái lesznek, és megtudják, hogy mit jelent nekem szolgálni, és mit jelent földi királyságokat szolgálni! 9 Sisák, Egyiptom királya tehát fölvonult Jeruzsálem ellen, és elvitte az Úr templomának meg a királyi palotának a kincseit; mindent elvitt. Még a kerek aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon csináltatott. 10 Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Roboám király, és azoknak a testőröknek a parancsnokaira bízta, akik a királyi palota bejáratát őrizték. 11 Valahányszor bement a király az Úr templomába, bementek a testőrök is, és bevitték azokat, majd visszavitték a testőrök őrszobájába. 12 Amikor tehát Roboám megalázta magát, elfordult róla az Úr haragja; nem volt ok a teljes pusztulásra, hiszen csak volt Júdában is valami jó. 13 Azután megerősödött Roboám király uralma Jeruzsálemben. Negyvenegy éves volt Roboám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet kiválasztott az Úr Izráel valamennyi törzse közül, hogy oda helyezze nevét. Anyjának a neve Naamá volt, és Ammónból származott. 14 Gonoszságot cselekedett, mert nem kereste állhatatos szívvel az Urat. 15 Roboám története elejétől a végéig meg van írva Semajá próféta és Iddó látnok történetében, leszármazásával együtt. Roboám és Jeroboám között állandó háborúskodás volt egész életükben. 16 Azután Roboám pihenni tért őseihez, és eltemették Dávid városában. Utána a fia, Abijjá lett a király.

„Amikor tehát Roboám megalázta magát, elfordult róla az Úr haragja; ...hiszen csak volt Júdában is valami jó" (12). Isten törvényéből ismerhetjük meg leginkább bűnös voltunkat. Kálvin szerint a parancsolat így mindenki számára: tükör, fék és ösztöke. Tükör, amely megmutatja, ki vagyok valójában és mit tettem; fék, mely megálljt parancsol az életemben, és jelzi, mit ne tegyek; végül ösztöke, mely a mindennapokban bátorít a jó megtételére. E három jellegzetesség szép keretet adhat az életnek.

RÉ 81 MRÉ 81

„…ne terheljük meg…” (Apostolok cselekedetei 15,12–21) Apostolok cselekedetei 15,12–21

(19) „…ne terheljük meg…” (Apostolok cselekedetei 15,12–21)

RENDBEN KELL LENNI A DOLGOKNAK. Tisztázódás csak úgy lehetséges, ha vannak Istentől rendelt, Őrá figyelő tekintélyek, azokból egy testület áll össze, és azok rendezik a dolgokat. A káosz a kárhozat „előíze”.

– 1. A rend egy Istentől rendelt testületen keresztül érvényesült: ez volt az apostolok és vének tanácsa. Amikor a szíriai Antiókhiába olyan zsidókeresztyének érkeztek (Galata 2,11–14), akik azt akarták, hogy a pogányokból lett keresztyének legyenek zsidóvá, tartsák meg a törvényt, akkor ebből nagy vita támadt. Ezért Pál és Barnabás lementek Jeruzsálembe, hogy az apostolok és vének tanácsát, rendeletét kérjék az ügyben, majd ahhoz igazodjanak (1–2). A probléma nagy volt, mert Jeruzsálemben is azonnal jelentkezett (3–5). Ezen a tanácson felszólalt Péter (6–11), bizonyságot tett Pál és Barnabás (12), majd zárszót mondott Jakab, a jeruzsálemi gyülekezet vezetője (13–21). Ezek alapján meghozták a mértékadó határozatot (23–29).

– 2. A rend megteremtésében nem a saját bölcsességükre támaszkodtak, hanem Isten Igéjére (Ámósz 9,11–12), benne Isten megértett akaratára, amelyet igazoltak az apostolok tapasztalatai is (12–14). Eszerint Isten felépíti Dávid sátorát, azaz feltámasztja Jézus Krisztust, általa megeleveníti népét, és elküldi őket más népekhez is, akiket az Úr még magához akar hívni.

– 3. Az Istennek kedves rend egyszerre nyitott szeretet és mégis biztos korlát. Ez a szabadság titka. Isten krisztusi kegyelme nyitott más népek felé is, de azokat nem terheli meg a mózesi törvénnyel. Ugyanakkor ez a szeretet lehatárol: a pogányoknak nem kell zsidóvá lenni, hogy keresztyénné lehessenek, de a pogányok nem hozhatják be pogány szokásaikat a gyülekezetbe, azokból meg kell térniük (19–21). A szeretet nem terhel meg, Isten szeretete megelőz, de utána kötelez, mint ahogy a szerelvényt megelőzi a mozdony, de húzza azt maga után.