előző nap
következő nap

„Gondoljátok meg jól, hogyan jártok el...” 2Krón 19

1 Jósáfát, Júda királya pedig sértetlenül tért vissza jeruzsálemi palotájába. 2 Ekkor elébe ment Jéhú látnok, Hanání fia, és ezt mondta Jósáfát királynak: A bűnöst kellett segítened, és az Úr gyűlölőit szeretned? Ezért szállt rád az Úr haragja. 3 Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent. 4 Ezután Jósáfát Jeruzsálemben maradt. De újra meg újra kiment a nép közé, Beérsebától fogva egészen Efraim hegyvidékéig, és megtérítette őket őseik Istenéhez, az Úrhoz. 5 Bírákat nevezett ki az országban, Júda minden erődített városában, városról városra, 6 és ezt mondta a bíráknak: Gondoljátok meg jól, hogyan jártok el, mert nem embereknek, hanem az Úrnak a megbízásából ítélkeztek, és ő ott lesz mellettetek, amikor ítéletet hoztok. 7 Rettegjetek hát az Úrtól, és vigyázzatok, hogyan jártok el, mert Istenünk, az Úr nem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását! 8 Jeruzsálemben is nevezett ki Jósáfát lévitákat, papokat és izráeli családfőket az Úrra tartozó ügyeknek és a jeruzsálemi lakosok peres ügyeinek az intézésére. 9 Ezt parancsolta nekik: Így járjatok el az Úr félelmében, hűséggel és tiszta szívvel: 10 Bármilyen peres ügyet terjesztenek elétek honfitársaitok, akik a maguk városaiban laknak, legyen az vérontás, törvény, parancsolat, rendelkezés vagy ítélkezés, figyelmeztessétek őket, hogy vétkessé ne váljanak az Úr előtt, és az ő haragja rátok és honfitársaitokra ne szálljon. Így járjatok el, és akkor nem vétkeztek! 11 Az Úrra tartozó minden dologban Amarjá pap lesz a vezetőtök, a királyra tartozó minden dologban pedig Zebadjá, Jismáél fia, a Júda házából való fejedelem. Tisztviselőként a léviták állnak rendelkezésetekre. Tegyétek a dolgotokat bátran, az Úr pedig legyen a jókkal!

„Gondoljátok meg jól, hogyan jártok el..." (6). Jósáfát bírákat, lévitákat, papokat nevez ki, akik segítik Júda lakóit az Úrnak való engedelmességben. Vezetőket, akik megvizsgálnak problémás helyzeteket, majd ítéletet hoznak. Vajon hogyan döntenek? Tapasztalataikra és igazságérzetükre hagyatkozva vagy Istent kérdezve hoznak ítéletet? Ha a ránk bízottak vitás kérdéseiben ítélnünk kell, nekünk is jól meg kell gondolnunk, hogyan járunk el. Nem a magunk igazságát kell képviselnünk, hanem Istenhez kell vezetnünk a pereskedőket, hiszen az Úrtól van a megbízásunk.

RÉ 139 MRÉ 139

„Ezek nemesebb lelkűek voltak…” (Apostolok cselekedetei 17,10–15) Apostolok cselekedetei 17,10–15

(11) „Ezek nemesebb lelkűek voltak…” (Apostolok cselekedetei 17,10–15)

Pál és munkatársai Thesszalonikától ötven kilométerre délnyugatra, Béreába menekültek.

Isten ereje kellett ahhoz, hogy itt is először a zsinagógában hirdessék az Igét, noha Thesszalonikában ez veszélyes helyzetet teremtett számukra. Isten országának ügyében járva az elhívott ember nem a veszélyekre, hanem az ügyre figyel, miközben bizonyossága van az Úr megtartó és bátorító kegyelmében (1).

Az Úr minden nehézség után ad bátorító eredményeket, hogy tovább tudjuk szolgálni az Ő ügyét. Béreában NEMESEBB LELKŰ EMBEREKET találtak.

– 1. Isten kegyelmének „általános” ajándéka az, amit itt az Ige nemes léleknek nevez, de nevezhetjük ezt akár intelligenciának, érzékenységnek, fogékonyságnak is. Fontos ajándéka ez az Úrnak, mert ha az okossághoz, a tehetséghez nem társul ez a nemesebb lélek, az illetőből csak egy zseniális gazember lehet. Sok durvaságot, faragatlanságot tapasztalhattunk már életünk során, de súlyosabb történéseket is említhetnék.

– 2. Ahol Isten nemesebb lelkűvé formáló kegyelmi ajándéka hiányzik egy közösség, egy kultúra életéből, ott sok elfojtott sóhaj és szenvedés lüktet a felszín alatt. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy ahol az élő Isten úrrá lesz az emberi élet felett, ott nemesedik az ember lelke, élete, gondolkodása, másikhoz való viszonya. Fel sem fogjuk, hogy kultúránk, keresztyén gyökerekből táplálkozó gyümölcse, – valójában az Isten ajándéka – az a jogi keretekbe is foglalt „nemeslelkűség”, amely egy határon túl nem engedi a másikat letaroló durvaságot és agresszivitást.

– 3. A nemes lélek azonban még nem hívő lélek. A hit az Isten kegyelmének „különös” ajándéka. A nemes lélek fogékony sok mindenre, szellemi magasságokra, nyitottságában teret ad számos megoldásnak, miközben rákérdez a saját életére, és mer földi életén túlra is tekinteni. Ez a nemeslelkű fogékonyság érzékeny lehet Isten Igéjére is, kutathatja az Írásokat, buzgón kutathatja a kijelentést is, kérdezve, nyomozva, bizonyítékokat keresve, tényszerű és előítéletektől mentes vizsgálatokat folytatva… Ez fontos, a nemes lélek sajátja. De a hit ennél sokkal több! A hit bizonyosság, amely egy ponton túl nem kérdez, hanem ráhagyatkozik az Úr kegyelmére. Pont annyi a különbség a kutatás és a hit között, noha mindegyikhez kell az Isten által kiformált nemes lélek, mint amikor az üres sír felé versenyt futottak Péter és János. János előbb ért oda, de előrengette az idősebb Pétert, aki belépett a sírba, és teoretikusan (ez a görög kifejezés szerepel itt) mindent megvizsgált ott. János pedig belépett, látott és hitt (János 20,4–8).