előző nap
következő nap

„Mi haszna van az embernek minden fáradozásából...?” Préd 1

1 A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei: 2 Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! 3 Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? 4 Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké ugyanaz marad. 5 Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. 6 A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. 7 Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. 8 Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. 9 Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt. 10 Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen, megvolt már jóval előttünk. 11 Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek. 12 Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben, 13 és rászántam magam arra, hogy megvizsgáljak és bölcsen kikutassak mindent, ami az ég alatt történik. Rossz foglalkozás ez, azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele. 14 Láttam, hogy mindaz, amit véghezvisznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés. 15 Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni. 16 Így gondolkodtam magamban: Én sokkal nagyobb bölcsességre tettem szert, mint azok, akik elődeim voltak Jeruzsálemben; sok bölcsességet és ismeretet szereztem. 17 Amikor azonban rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az esztelenséget és oktalanságot is. Megtudtam, hogy ez is hasztalan erőlködés. 18 Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.

A Prédikátor könyve üzenete és szellemiség elsőre talán idegen számunkra, pedig közel van a valósághoz. Kettős érzéssel olvassuk: egyrészt van bennünk egy alapvető egyetértés, hiszen mi is ilyeneket szoktunk megállapítani az életről. Másrészt pedig elemi tiltakozás is: Nem lehet, hogy a világunkról ilyen egyszerűen lemondjunk! „Mi haszna van az embernek minden fáradozásából...?" (3) Őszinte kérdés felénk is. A mai napunk is lehet válasz az igére.

RÉ 90 MRÉ 90

„Bízzál…” (Apostolok cselekedetei 23,1–11) Apostolok cselekedetei 23,1–11

(11) „Bízzál…” (Apostolok cselekedetei 23,1–11)

Az apostol egy kínzó nap után még nehezebb nap elé néz. Éjszaka ilyenkor a legrosszabb és legreménytelenebb gondolatokkal kísérthet a gonosz. Jézus Krisztus azonban hatalmasabb mindeneknél. Ilyenkor az Úr övéi segítségére siet. Így állt oda éjszaka az elgyötört Pál mellé is, és BIZTATTA, hogy vele van, megőrzi őt, mert bizonyságtétele nemcsak Jeruzsálemben, hanem Rómában is fel fog hangozni (11).

– 1. Bízhatunk, noha sok aggasztó ember, jelenség, tünet, esemény, baj vesz körül bennünket mindenütt. Sok a „meszelt falú” ember – főpap és nem főpap, vezető és vezetett között egyaránt –, akikről nem is derül ki, hogy kik is ők valójában, mit akarnak… Csak azt látjuk rajtuk, hogy egyelőre valami, valaki védi őket, noha méltatlanok, hiteltelenek, agresszívek, mindennel visszaélnek. Nem az a vigaszunk, hogy ezek élete egyszer majd beomlik, Isten ítéleteként, mint a szépre meszelt vályogfal az esőben, ahogy az ellentmondásos Anániás főpapé is beomlott (1–5). Nekünk a feltámadott Jézus Krisztus jelenléte, mellénk állása, szava az egyetlen vigasz és biztatás, ezért megadjuk a vezetőknek a tiszteletet, imádkozunk minden emberért, és cselekszünk a ránk bízottakért.

– 2. Bízhatunk, noha minden emberi igazság, gondolatrendszer, eszmerendszer, teológia olyan gyarló, mint amilyen az emberi érdekrendszer. Amíg van közös ellenség, összefogunk, ezért néha közös ellenséget gyártunk, de utána, vagy még aközben, egymásnak esünk, szakadunk, hasadunk, széttépjük egymást, mint itt a farizeusok és a szadduceusok teszik ezt egy teológiai vita közben (6–10). Nekünk a feltámadott Jézus Krisztus jelenléte, mellénk állása, szava az egyetlen biztatás. Az Úr az egység Ura, abban az értelemben mindenképpen, hogy a mi gyarló, öncélú szakadásainkat nem támogatja, és erre a nyomorúságos helyzetre tekintve, bennünket is békességszerzővé tesz (Máté 5,9), hogy aztán megszólalhasson az evangélium öröme és igazsága. Gyűlöletes káoszban ugyanis minden csak hamisan szólhat.

– 3. Bízhatunk, mert megőriz bennünket az Úr, mert szolgálatunk van, mert az Ő ügyében járunk (11). Megőriz akkor is, amikor már elerőtlenedett életünk csak erőtlen szolgálatra képes, vagy mások szolgálatára szorul. Megőriz az Úr akkor is, amikor elvisz ebből a világból. Megőriz, mert kegyelem alatt vagyunk! (Filippi 4,7)