előző nap
következő nap

„Édesen alszik, aki dolgozik,...” Préd 5,9–19

9 Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel, sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont. Ez is hiábavalóság! 10 Ha szaporodnak a javak, szaporodnak a fogyasztói is; mi haszna van hát belőlük a gazdának? Legfeljebb annyi, hogy szemlélheti. 11 Édesen alszik, aki dolgozik, akár keveset, akár sokat eszik; a gazdagot ellenben nem hagyja aludni a jóllakottság. 12 Van egy fájdalmasan rossz dolog, amit láttam a nap alatt: a gazdája rovására őrizgetett gazdagság. 13 Az ilyen gazdagság elveszhet valamilyen rossz számítás miatt, és ha fia születik, annak semmi sem marad. 14 Ahogyan világra jött anyja méhéből, mezítelenül, úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap fáradozásáért, amit magával vihetne. 15 Ez is fájdalmasan rossz dolog, hogy ahogyan jött, ugyanúgy kell elmennie. Mi haszna van céltalan fáradozásából? 16 Hiszen egész életében sötétben eszik, és sok bosszúság, betegség és háborgatás éri! 17 Rájöttem tehát, hogy az a jó és szép, ha az ember eszik, iszik, és élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap alatt egész életén keresztül, amelyet Isten adott neki, mert ez jutott neki. 18 Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka. 19 Az ilyen nem sokat gondol élete múlásával, mert Isten megengedi, hogy szívből örvendezzen.

A gazdagság szeretete és hajhászása gúzsba köt (9–11), és az élet végét is beárnyékolva (13–16) működik „a gazdája rovására" (12). Még fogyasztói társadalmunkban is részünk lehet azonban abban a kegyelemben, hogy a földi javakban is Isten ajándékát értékeljük, és élvezzük felelős és szabad örömmel (17–19).

RÉ 276 MRÉ 331

„…panaszt tettek Pál ellen…” (Apostolok cselekedetei 25,1–5) Apostolok cselekedetei 25,1–5

(2) „…panaszt tettek Pál ellen…” (Apostolok cselekedetei 25,1–5)

ELENGEDNI!

– 1. Félix helytartó elnapolta Pál ügyét. Két évig tartott Pál cézáreai fogsága (4). Majd Fesztusz lett az új római helytartó, Kr. u. 59-ben (1). Ekkor a Pál elleni panasz, vádaskodás, gyilkos indulat újra fellobbant, az alvó parázs alól (2–3). Az új helytartónak azonnal találkoznia kellett a régi haraggal.

– 2. Milyen szívós és tartós a harag, egymás között, csoportok, vallások, népek között; meglátások és érdekek mentén, vagy puszta önzésből és irigységből. Végighasít a harag az ember történetén. A harag, az indulat pusztít, belül és kívül egyaránt, elemészt, dagad és szétfeszít. Elgondolkodtató, amikor régi sérelmek kezdenek újra elégtétel és bosszú után kiáltani, húszéves, kétszáz éves, kétezer éves ellentétek elevenednek újra a mában… (5)

– 3. Isten joggal haragudna ránk, és irgalma mégis bocsánatot készített, bűneinket elengedte, Jézus Krisztusért. Nincs ennél nagyobb örömhír. Elengedni! Elengedni! Elengedni! Elengedni azt, amit Isten is elengedett nekünk. Elengedni haragot és azt is, amit Isten már kivett a kezünkből. Emberileg sok minden jogosnak tűnhet, de Isten irgalmas igazsága más. Akkor tudunk „elengedni”, ha a kezünket már megragadta a megváltó Úr, és ezért mi is megragadhattuk az Ő kezét (Filippi 3,12). Ez a kapaszkodó olyan bizonyosság, ami segít elengedni az itteni hívságokat. Aki elengedi a haragot, az emberileg bármilyen jogosnak tűnő haragot, valamint az Isten által már szükségtelennek nevezett, vagy éppen Őáltala megítélt dolgokat, az „sokkal többet” kap helyette (Máté 13,8).