előző nap
következő nap

„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” Jak 1,19–27

19 Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, 20 mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát. 21 Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és minden gonoszságot, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. 22 Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. 23 Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. 24 Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. 25 De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. 26 Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. 27 Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.

Milyen jó lenne, ha egy zajszűrő berendezés csak azokat az információkat engedné hozzánk, amelyekre valóban szükségünk van. Ha az információk sodra nem ragadtatna el minket indulatokra, meggondolatlan szavakra, elhamarkodott cselekvésre. Hatalmas lehetőségünk, hogy istentiszteleteken, igeolvasásunkban rendszeresen megtapasztalhatjuk, hogy a belénk oltott ige meg tudja tartani lelkünket. Isten tanítása láthatóvá lesz cselekedeteinkben is. Isten szava tevékeny hatalom életünkben.

RÉ 170 MRÉ 154

„…királynévá tette…” (Eszter 2,1–18) Eszter 2,1–18

(17) „…királynévá tette…” (Eszter 2,1–18)

– Hogyan maradhatunk meg a kiszolgáltatottságban? Hol a határ, amelynél tovább a hívő ember nem mehet? Meddig köthetünk kompromisszumokat, hogy nehéz helyzetünkben is életben maradhassunk, illetve „jobban lehessünk”? A zsidó Eszter története – a perzsa idegenben, teljesen árvaként indulva, szépségével királynévá növekedve – milyen válaszokat ad a fenti kérdésekre?

– Eszter igyekezett megállni abban a helyzetben, amelybe került. Nem veszítette el a fejét, hanem okos gyámjára hallgatva, származását eltitkolva, az adott körülmények között szépségével és kedvességével megnyerte környezetét. Másként viselkedett Eszter, mint a direkten hitvalló Dániel és társai (Dániel 1). Azok őrizkedtek a pogány király ételétől is, Eszter elfogadta a királyi szépítőszereket. Ami Dánielék esetében bűn lett volna, az Eszter esetében szükségszerű volt, mert Esztert Isten azért emelte királynői méltóságra, hogy azzal egy nehéz helyzetben szolgálhasson népe számára. Isten sohasem „méltóságra” választja ki övéit, hanem mindig szolgálatra. Isten gyermeke a legnagyobb méltóságot is szolgálatra, és nem saját céljaira kapja. Így történt, hogy Eszter csillaga csakhamar magasan ragyogott. A perzsa Eszter név is ezt jelenti: Eszter a királyi hárem csillaga lett. Idáig is elmehetünk a „szent ügy” érdekében?

– Amit eddig mondtunk az igaz és szép, de ki kell mondani, hogy a helyzet a valóságban sokszor prózaibb. Az ember az életéért mindent odaad, és adott helyzetben a jobb életért is igen sok mindent odaadunk. Ne felejtsük el, ez bármennyire valós, de gonosz szándék (Jób 2,4). Urunk megszabadít a gonosztól!

– A „Félvilág” című filmből megmaradt bennem az a jelent, amikor az elkényeztetett. „kitartott” úrinőnek nem fogad szót a kiszolgáltatott cselédlány, mert olyanra akarja kényszeríteni, ami túl van a határon. Az úrinő megfenyegeti: – Akkor mész vissza a jéghideg utcára! – A cselédlány gondolkodás nélküli határozottsággal válaszolja: – Megyek vissza az utcára! Megyek vissza a teljes kiszolgáltatottságba, de ezt nem! Még valamiféle nemes ügy szolgálatára sem hivatkozom!