előző nap
következő nap

„Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál,...” 1Tim 6,11–21

11 Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. 12 Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt. 13 Meghagyom neked Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus alatt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással, 14 hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig. 15 Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. 16 Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen. 17 Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. 18 A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, 19 gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet. 20 Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, 21 amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől. A kegyelem veletek!

A hívő élet az advent jegyében telik. Jézus megérkezett, és Poncius Pilátus alatt elvégezte megváltásunkat. Újra megjelenik, mint egyetlen hatalmasság. Érte az örök életet „megragadva" végezhetjük szolgálatunkat. Nem mindig könnyű, ezért nevezi harcnak, de nemes. Kegyességünk (11) Isten dicsőségét szolgálja (18). Megtanít arra is, hogy anyagi javainkkal is felelősek legyünk, és megőriz attól, hogy bedőljünk tetszetős tévtanításoknak.

RÉ 301 MRÉ 189

„…egészen elfogott a szánalom.” (Hóseás 11) Hóseás 11

(8) „…egészen elfogott a szánalom.” (Hóseás 11)

– Szánalmas az életünk! Szánalmas az én életem és szánalmas a te életed is; mindenkié, minden emberé, minden népé, Isten népéé is. Szánalmas még az is, ahogy tiltakoznál a megállapítás ellen, netán kikérnéd magadnak. Szánalmas, amiket művelünk. Szánalmas, amiket művelünk, mindenkor, mindenhol (8).

– Nem kell semmi! Itt mindennek ára van. Csak az Úr szánalma kell! Az Ő szánalma nem lesajnáló szánalom, hanem bűnt, halált, gonoszt legyőző irgalom. Az Úr szánalma, mindig megújuló, felfrissülő, népét soha el nem engedő kegyelmének forrása.

– Ez a szánalom megindul engedetlen életünkön (8–9). Ez a szánalom újra és újra próbálkozik népével: kézen fog, magához emel, mint atya a gyermekét; int, de akkor sem mond le rólunk, ha mi még mindig távolodással válaszolunk az Ő mindenkori közeledésére (1–7).

– Áldott ígéretünk van, amit az Úr irgalmas elhatározása nem változtat meg: végül az Urat fogjuk követni, mert az Ő hatalma kiemel szánandó életünk vergődéséből (11).