előző nap
következő nap

„De az Úr szolgája ne viszálykodjék,...” 2Tim 2,19–26

19 Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!" 20 Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. 21 Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas. 22 Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. 23 Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. 24 De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, 25 aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, 26 és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.

Ha ebben a világban Krisztus jó illata szeretnénk lenni, akkor a vele élt élet területén legyünk igényesek. A lelki higiénia fontos része a gonosz elhagyása (19), a mindennapos lelki tisztálkodás (21) és a tisztaság megőrzése (22). Az ige tekintélyének megfelelő (25) barátságos, türelmes lelki alkat pedig jó alapot teremt a tanításhoz és a kapcsolatok kialakításához. Mindez pedig irányuljon a csapdahelyzetek (26) felszámolására, a megtérésre és az igazság megismerésére (25).

RÉ 310 MRÉ 186

„Sion ítélettel váltatik meg…” (Ézsaiás 1,18–31) Ézsaiás 1,18–31

(27) „Sion ítélettel váltatik meg…” (Ézsaiás 1,18–31)

ISTEN HATALMÁNAK ÍTÉLETES KEGYELME.

– 1. Ilyen az Isten hatalma. Isten hatalma kegyelmében nyilvánul meg népe számára. Isten bűnbocsátó és bűnt eltörlő kegyelme ez. Amit beszennyezett a bűn, azt fehérré mossa az Úr kegyelme (18).

– 2. Ha Isten hatalmas kegyelme nem könyörül rajtunk, és nem terjeszti ki ránk kegyelmét, akkor elvesztünk, belefulladunk a bűn megannyi nyomorúságába (19–20; 28). Megszégyenülünk, kiszáradunk, „taplóvá” lesz a hatalmunk, és végül cserben hagy minden e-világi érdek-támasz; – magunkra maradunk. Ha Isten is elhagyott: az a kárhozat (29–31). A próféta néven nevezi a bűnöket: paráznaság, „bálványozás”, gyilkos gyűlölet, igazságtalan ítélet, gyarló vezetés, mérhetetlenül szélsőséges szociális körülmények; tökéletlenség, hiszen még az ezüst is salakká lesz (21–23; 29–31).

– 3. Isten hatalmának kegyelme azonban ítéletében is megnyilvánulhat; – ítéletének tisztító, de nem végleg megemésztő tüzében megmutatkozhat (24–27). Olyan ez, mint amikor az apa erősen „megrázza” jódolgában hisztiző gyermekét, hogy végre észhez térjen. Nem mindenki érti, még ezt sem. De Isten gyermekei felébrednek erre! „Sion ítélettel váltatik meg…” (27) Jézus Krisztusban beteljesedett ez a prófécia. Van jogos ítélet. De Isten népe számára van kegyelmes megváltás. Nem semmisülünk meg (28). Ez a bizonyosság felébreszt, újjászül…