„…adjatok hálát Istennek…” Ef 5,18–20
18 Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, 19 mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, 20 és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagy.
„…adjatok hálát Istennek…” (20). A bortól való megrészegedés pusztulást hoz, a Lélekkel való töltekezés pedig hálássá teszi a szívet. Mindkettő valamilyen űrt tölt be, de nem mindegy, milyen eredménnyel. Érdemes átgondolni, hogy mit vetünk, mert azt fogjuk aratni is. Az állandó elégedetlenkedés és panaszkodás helyett inkább azt kellene keresnünk, hogy miért adhatunk hálát Istennek, és hogyan dicsérhetjük az Urat!
RÉ 115 MRÉ 115
„Szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és mindenben az Ő útjain járjatok…” Józsué 22,1–8
1 Akkor összehívatta Józsué a rúbenieket, gádiakat és Manassé törzse felét, 2 és ezt mondta nekik: Megtartottátok mindazt, amit Mózes, az Úr szolgája nektek megparancsolt, és hallgattatok a szavamra, bármit is parancsoltam nektek. 3 Nem hagytátok el testvéreiteket e hosszú idő alatt mind a mai napig, hanem hűségesen megtartottátok azt a parancsolatot, amelyet az Úr, a ti Istenetek elrendelt. 4 Most már nyugalmat adott Istenetek, az Úr testvéreiteknek, ahogyan megígérte nekik. Azért most menjetek vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet nektek adott birtokul Mózes, az Úr szolgája a Jordánon túl. 5 De nagyon vigyázzatok! Tartsátok meg mindazt a parancsolatot és azt a törvényt, amelyet Mózes, az Úr szolgája parancsolt meg nektek: Szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és mindenben az ő útjain járjatok; tartsátok meg parancsolatait, ragaszkodjatok hozzá, és őt szolgáljátok teljes szívetekből és teljes lelketekből! 6 Azután megáldotta és elbocsátotta őket Józsué, ők pedig elmentek sátraikba. 7 Manassé törzse egyik felének Mózes adott örökséget Básánban. A másik felének pedig Józsué adott testvéreik között a Jordánon innen, a nyugati oldalon. Ezeket is elbocsátotta Józsué a sátraikba, és megáldotta őket. 8 Ezt mondta nekik: Térjetek vissza sátraitokba mindazzal, amit megszereztetek: igen sok jószággal, ezüsttel és arannyal, rézzel és vassal meg igen sok ruhával. De osszátok meg testvéreitekkel azt, amit az ellenségeitektől zsákmányoltatok!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(5) „Szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és mindenben az Ő útjain járjatok…” (Józsué 22,1–8)
– Az Úr, a mi Istenünk szeret bennünket. Ezt a szeretetet egyszülött Fiában mutatta meg az Isten. Ez a szeretet legyőzte a bűn zsoldját, a halált. Ebből a szeretetből élünk minden nap. Ez a szeretet az örök élet bizonyosságából fakadó szeretet, amely felülír mindent: minden gyarló emberi érdeket, minden itteni önző küzdelmet és harcot. – Kár, hogy ezt még hívő emberként is csak a halálos ágyunkon értjük meg igazán! – mondta nekem az egyik testvérem, aki halálos beteg volt, és azóta már hazatért az Úrhoz.
– Azonnal vitába szállnánk ezzel a kijelentéssel, hiszen Isten népének, és az egyes hívő embernek is vannak értelmes harcai ebben a világban… Mégis, most inkább ne akarjunk vitázni. Sajnos, zsigeri bennünk az állandó konfrontáció. Nem tudunk másként létezni. Mindenki joggal védi a „sajátját”, vagy azt, amiről azt gondolja, hogy a „sajátja”. Csak a megváltás segít rajtunk.
– Az Úr útján járni, nekünk csakis Jézus Krisztus követésében lehet. De mit jelent ez? Ezen az úton járva, megbecsüljük és védjük az Ígéret itteni földjét, a Krisztusban testvéreinket, valamint a saját kincseinket: lehetetlen ebben a világban Jézus Krisztust másként követni. De szánalmasak vagyunk, ha hitben járva nem látunk tovább az ígéretek kiteljesedésére, a megváltás teljes valóságára, „odaát”. Nagy nyomorúságunk, hogy mi szinte csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, és ez látszik is rajtunk (1Korinthus 15,19).