„…hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön” Ef 6,1–4
1 Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. 2 „Tiszteld apádat és anyádat": ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, 3 mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön". 4 Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagy.
„…hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön” (3). Annyi mindent képesek vagyunk megtenni azért, hogy jó dolgunk és hosszú életünk legyen ezen a földön, nekünk is és gyermekeinknek is. Igyekszünk szorgalmasan dolgozni és pénzt keresni, fontosnak tartjuk a rendszeres sportolást, tervben van a megfelelő diéta is, és azzal is törődünk, hogy kivegyük és élvezzük az évi szabadságot. Valóban szükséges lehet mindez a boldoguláshoz, de a mai igében arról van szó, hogy akkor lesz jó dolgunk, ha tiszteljük apánkat és anyánkat. Vagyis ha tiszteljük és követjük azt az élettapasztalatot és hitbeli elköteleződést, amiben az előttünk járók éltek. Érdemes lenne ezt tenni az első helyre. Azután jöhet a többi is.
RÉ 128 MRÉ 128
„…nagyon vigyázzatok…” Józsué 23
1 Hosszú idő telt el azután, hogy az Úr mindenfelől nyugalmat adott Izráelnek ellenségeitől. Józsué is élemedett korú öregember lett. 2 Ekkor összehívta Józsué egész Izráelt, annak véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit, és ezt mondta nekik: Én már élemedett korú öregember vagyok. 3 Láttátok mindazt, amit Istenetek, az Úr tett értetek ezekkel a népekkel, hiszen Istenetek, az Úr harcolt értetek. 4 Látjátok, kisorsoltam törzseitek között az itt maradt népek birtokát meg azokét a népekét is, amelyeket kiirtottam a Jordántól a Nagy-tengerig napnyugaton. 5 Istenetek, az Úr maga szorítja és űzi ki őket előletek, hogy birtokba vegyétek földjüket, ahogyan megígérte nektek Istenetek, az Úr. 6 Legyetek azért igen erősek; tartsátok meg és teljesítsétek mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! 7 Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak köztetek. Isteneiknek a nevét ne említsétek, ne esküdjetek rájuk, ne tiszteljétek és ne imádjátok őket! 8 Ragaszkodjatok viszont Istenetekhez, az Úrhoz, ahogyan a mai napig tettétek! 9 Nagy és erős népeket űzött ki előletek az Úr, és senki sem állhatott meg előttetek mindmáig. 10 Közületek egy elkerget ezret, mert Istenetek, az Úr harcol értetek, ahogyan megígérte nektek. 11 Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az Urat! 12 Mert ha mégis elfordultok tőle, és ha ezeknek a népeknek a maradékaihoz ragaszkodtok, amelyek itt maradtak közöttetek, ha összeházasodtok és összekeveredtek velük, ők meg veletek, 13 akkor tudjátok meg, hogy nem űzi ki többé Istenetek, az Úr ezeket a népeket előletek. Sőt, tőrré és csapdává lesznek számotokra, oldalatokon ostorrá, szemetekben pedig tövisekké, míg ki nem pusztultok erről a jó földről, amelyet Istenetek, az Úr adott nektek. 14 Én most elmegyek azon az úton, amelyen minden ember elmegy. Ismerjétek el teljes szívetekből és teljes lelketekből, hogy egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az Úr! Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem. 15 De ahogyan beteljesedett rajtatok mindaz az ígéret, amelyet Istenetek, az Úr tett nektek, úgy fogja beteljesíteni rajtatok az Úr minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott Istenetek, az Úr. 16 Ha megszegitek Isteneteknek, az Úrnak szövetségét, amelyet ő rendelt nektek, ha elmentek, és más isteneket tiszteltek, és azokat imádjátok, akkor föllángol majd ellenetek az Úr haragja, és hamarosan kipusztultok erről a jó földről, amelyet nektek adott.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(11) „…nagyon vigyázzatok…” (Józsué 23)
– Józsué megöregedett, és mindvégig az Úr ügyében járt. Nem feltétlenül az az áldott ember, aki megöregedhet e-világban. A hosszú élet önmagában nem érdem. Az az áldott ember, aki az Úr ügyében jár, alázatos hűséggel; bárhol végzi is feladatát (1).
– Józsué mindvégig az Úr ügyében járt, de nem végzett… A szolgálatunk soha nem kész. Mindig valaki munkájába álltunk be, és valakinek átadjuk majd azt. Sok volt még a feladat, amikor Józsué megöregedett, az ország jó részén még kánaániak laktak. Egyszer egy gyülekezetet váltó lelkésztől hallottam, hogy ő azért szolgál új gyülekezetben, mert az előző helyén már végzett. Nem értettem, miről beszél.
– Józsué tudta, hogy nem végzett. Azt is hálaadó szívvel fejezte ki Józsué, hogy amit elvégezhetett, azt is az Úr kegyelme által végezhette el, hiszen az Úr cselekedett általa (3). Isten beteljesítette ígéretét (14).
– Józsué tudja, hogy nem végzett, ezért intette népét, hogy vigyázzanak (11), és legyenek hűségesek az Úrhoz, valamint mindahhoz, amivel az Úr megajándékozta őket. Látta népe gyengeségét, kísérthetőségét. Ezért kérte népét Józsué, hogy inkább ne keveredjenek az ottani népekkel, minthogy hűtlenné legyenek Urukhoz, örökségükhöz, mennyei kincseikhez (6–8).
– A világ legnehezebb kérdése ez: hogyan szerethetem a másikat úgy, hogy közben ne adjam fel hitemet, a rám bízott értékeket, saját magamat. Amikor elkülönülünk másoktól, akik számos módon „idegenek” számunkra, akkor azzal soha nem azt fejezhetjük ki, hogy a másikat nem szeretjük, netán megvetjük. Ilyet soha nem tehet a krisztusi ember! Hiszen a mi Urunk is mindig az embert nézte. Aki azonban hitében gyenge, az inkább maradjon „zárt”, minthogy hűtlenné legyen. „Nyitott” csak erős hitű ember lehet, aki hitével „megtermékenyíti” környezetét. Az Úrhoz hűtlen és önfeladó nyitottság öngyilkosság, halál és pusztulás (16). A mi Urunk azonban életet akar ajándékozni a világnak (János 3,16), rajtunk keresztül sokaknak.