előző nap következő nap

„…segítségül hívta ott az Úrnak, az Örökkévaló Istennek a nevét” 1Móz 21

1 Azután meglátogatta az Úr Sárát, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett az Úr Sárával, ahogy megígérte. 2 Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Isten. 3 Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki. 4 Azután körülmetélte Ábrahám a fiát, Izsákot nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Isten. 5 Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. 6 Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja. 7 Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ábrahámnak, hogy fog még Sára fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára. 8 Amikor a gyermek nagyobb lett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen elválasztották Izsákot. 9 Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát, akit Hágár szült Ábrahámnak, 10 ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálóleányt és a fiát, mert nem örökölhet együtt egy szolgálóleány fia az én fiammal, Izsákkal! 11 Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett, a fia miatt. 12 De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne bánkódj a fiú és a szolgálóleányod miatt! Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni. 13 De a szolgálóleány fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik. 14 Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában. 15 Amikor kifogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket az egyik bokor alá, 16 maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben, és hangosan sírt. 17 De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol fekszik! 18 Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle! 19 És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút. 20 Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett. 21 Párán pusztájában lakott, anyja pedig Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget. 22 Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól azt mondta Ábrahámnak: Isten van veled mindenben, amit cselekszel. 23 Esküdj meg nekem most Istenre, hogy nem csalsz meg sem engem, sem a fiamat, sem az unokámat, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel, ahol jövevény vagy, ahogyan én bántam veled! 24 Ábrahám így felelt: Megesküszöm. 25 De Ábrahám szemrehányást tett Abímeleknek amiatt, hogy Abímelek szolgái erőszakkal elfoglaltak tőle egy kutat. 26 Abímelek ezt mondta: Nem tudom, ki tette ezt. Te sem szóltál nekem, én sem hallottam róla, csak ma. 27 Akkor Ábrahám juhokat meg marhákat hozatott, és Abímeleknek adta. Majd szövetséget kötöttek egymással. 28 De Ábrahám különállított a nyájból hét bárányt. 29 Abímelek megkérdezte Ábrahámtól: Mire való ez a hét bárány, amelyeket különállítottál? 30 Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt, annak bizonyságául, hogy én ástam ezt a kutat. 31 Azért nevezték el azt a helyet Beérsebának, mert ott tettek esküt ők ketten. 32 Miután megkötötték a szövetséget Beérsebában, fölkelt Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére. 33 Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az Úrnak, az Örökkévaló Istennek a nevét. 34 Azután még hosszú ideig élt jövevényként Ábrahám a filiszteusok földjén.

Bibliaolvasó kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata

Családi gondok, konfliktusok (Sára és Hágár) és egy külső vita (Ábrahám és Abímelek). A családi konfliktusok és a családon kívüli viták ma is sokszor rányomják bélyegüket az életünkre. Mindezekben legyen számunkra is követendő Ábrahám példája, aki „…segítségül hívta ott az Úrnak, az Örökkévaló Istennek a nevét” (33). Ma is jó megoldás segítségül hívni az Urat!

RÉ 358 MRÉ 239

„Menjetek be a szoros kapun.” Máté 7,7–14

7 Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 8 Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. 9 Vagy ki az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle, 10 vagy amikor halat kér, kígyót ad neki? 11 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle? 12 Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. 13 Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. 14 Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(13) „Menjetek be a szoros kapun.” (Máté 7,7–14)

JÉZUS KÖVETÉSE A SZOROS KAPUN ÁT A TÁGAS TÉRRE.

– 1. A szoros kapun áthaladva le kell hajolni, magamat megalázva. A szoros kapu előtt lassítani kell, ott kapaszkodni kell, ott el kell hagyni minden önhittséget, magabiztosságot, mert csúnyán megüthetjük magunkat. A szoros kapun nem lehet sok poggyászt átvinni: le kell tenni minden felesleges terhet, amivel tele van a kezünk, a szívünk, az életünk. Az Úr hitben történő szelektálásra hív. A szoros kapu mögött keskeny az út, de biztos az irány. Ezen az úton csak engedelmesen, óvatosan, lassan, egymás mögött, rendben, „követésben” lehet haladni; bízva abban, „Aki” legelöl jár és bizton vezet előre, „kifelé”, „hazafelé”.

– 2. A szoros kaput és a keskeny utat kevesen találják meg. Az a vonzó, ami széles, tágas; az az izgalmas, ahol sokan vannak. Mi a számok bűvöletében élünk. Mi is arra vágyunk, hogy sokan legyünk, és akkor a számok majd igazolják a létjogosultságunkat. Márpedig a sokaság, Jézus kijelentése szerint, a tágas kapun és a széles úton jár, ami a kárhozatba visz. Sokan arra vágyunk, hogy „széles, tágas, élvezetes” legyen ez az élet, miközben nem látjuk be, hogy szűk barlangban lakunk, ahol éppen találtunk egy nagyobb „termet”, ami bármikor megtelhet vízzel, és mielőbb menekülni kellene kifelé azon a szűk kijáraton, amit csak a szakavatott barlangász ismer.

– 3. A szoros kapu és a keskeny út az életre visz. A szoros kapu és a keskeny út mögött az örök élet mennyei tágassága vár, mint amikor a szűk barlangjáratból kiérünk végre a szabadba. Olyan szoros ez a kapu és olyan keskeny ez az út, hogy egyetlen „Valaki” haladt rajta igazán és hitelesen: a mi Urunk, Jézus Krisztus. Mindenben Őt követve, mi is megérkezünk az életre. Isten az élet Istene, Jézus Krisztus által. Ő az egyetlen „barlangász”, aki ismeri a „kifelé” vezető utat. Ha összevissza magyarázunk, okoskodunk, önkényeskedünk, ficánkolunk, akkor elveszünk.