„hűtlen kezelés… Isten elé” 2Móz 22
1 Ha a tolvajt betörésen érik, és úgy megverik, hogy meghal, nem számít vérontásnak. 2 De ha ez napvilágnál történik, akkor vérontásnak számít. A tolvajnak kártérítést kell fizetnie, és ha nincs neki miből, akkor el kell adni őt a lopott jószág miatt. 3 Ha élve találják meg nála a lopott jószágot, akár marha, akár szamár, akár juh az, kétszeresen kell megtérítenie. 4 Ha valaki mezőt vagy szőlőt legeltet le úgy, hogy ráengedte az állatát, és az a más mezején legelt, az térítse meg a kárt mezeje vagy szőlője legjavából. 5 Ha tűz üt ki, és belekap a bozótba, és elégnek a gabonakeresztek, a lábon álló gabona vagy a mező, akkor fizessen kártérítést az, aki a tüzet okozta. 6 Ha valaki pénzt vagy értéktárgyakat ad át felebarátjának megőrzésre, és ellopják azt annak az embernek a házából, ha megtalálják a tolvajt, kétszeresen térítse meg. 7 De ha nem találják meg a tolvajt, akkor a ház gazdáját állítsák az Isten elé, hogy nem tette-e rá a kezét felebarátjának a tulajdonára. 8 Minden hűtlen kezelés dolgában, akár marha, akár szamár, akár juh, akár ruha, akár egyéb elveszett dolog az, amiről valaki azt mondja, hogy az az övé, kerüljön kettejük ügye az Isten elé, és akit az Isten bűnösnek ítél, fizessen kétszeres kártérítést a felebarátjának. 9 Ha valaki szamarat, marhát, juhot vagy bármilyen állatot ad át megőrzésre felebarátjának, és az megdöglik vagy megsérül, vagy elhajtják úgy, hogy senki sem látta, 10 akkor az Úrra tett eskü döntsön kettőjük között arról, hogy rátette-e a kezét felebarátjának a tulajdonára. Ezt fogadja el az állat gazdája, és nem kell kártérítést fizetni. 11 De ha valóban ellopták tőle, akkor térítse meg a kárát a gazdának. 12 Ha viszont vadállat tépte szét, hozzon bizonyítékot, és akkor nem kell a széttépett állatot megtérítenie. 13 Ha valaki kölcsönkért felebarátjától egy állatot, és az megsérült vagy elpusztult, amikor gazdája nem volt ott, akkor kártérítést kell neki fizetni. 14 De ha a gazdája jelen volt, akkor nem kell neki kártérítést fizetni. Ha napszámos dolgozott vele, akkor a kár a bérét terheli. 15 Ha valaki elcsábít egy hajadont, aki még nincs eljegyezve, és vele hál, akkor jegyajándékkal jegyezze el magának feleségül! 16 De ha az apja semmiképpen sem akarja hozzáadni, akkor annyi pénzt kell fizetni, amennyi a hajadonok jegyajándéka szokott lenni. 17 Varázsló asszonyt ne hagyj életben! 18 Mindaz, aki állattal közösül, halállal lakoljon! 19 Aki isteneknek áldozik, és nem egyedül az Úrnak, azt ki kell irtani. 20 Ne nyomorgasd a jövevényt, és ne sanyargasd őt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban. 21 Ne nyomorgassátok az özvegyeket és árvákat! 22 Ha mégis nyomorgatjátok őket, és hozzám kiáltanak segítségért, bizony meghallgatom kiáltásukat. 23 Fölgerjed haragom, és fegyverrel öllek meg benneteket, és majd a ti feleségeitek lesznek özvegyekké, és gyermekeitek árvákká. 24 Ha pénzt adsz kölcsön egy szegény embernek, aki népemből való, és melletted él, ne bánj vele úgy, mint egy uzsorás: ne vessetek ki rá kamatot! 25 Ha zálogba vetted felebarátod felsőruháját, napnyugtáig add vissza neki! 26 Mert ez az egyetlen takarója: testének egyetlen ruhája. Miben aludjon? Bizony, ha hozzám kiált segítségért, meghallgatom, mert én kegyelmes vagyok. 27 Istent ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd! 28 Ne késlekedj adni abból, amiből bőséged és felesleged van! Elsőszülött fiadat add nekem! 29 Így cselekedj marháddal és juhoddal is: Hét napig legyen az anyjával, a nyolcadik napon pedig add nekem! 30 Legyetek szentek előttem! A mezőn széttépett állat húsát ne egyétek meg, hanem dobjátok oda a kutyáknak!
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
Így került egy mai „hűtlen kezelés... Isten elé" (7–8): „Mit tettem? Hazudtam. Olvasom az igét, Istennel járok, vallom az Urat elmémből, szívemből, és nem mondtam el az igazat. Hagyom, hogy másokat bezárjanak a saját bűneim miatt. Abban a pillanatban, ahogy ez megfogalmazódott bennem, hatalmas szégyen fogott el, tudtam, hogy az Úr lát engem, és elkezdtem sírni. Zokogtam, mint egy gyerek. Azt mondtam: »Uram, bocsáss meg, bocsáss meg nekem, mert te vagy már nekem csak, ha te is elhagysz, meghalok. Uram, elmondok mindent, csak ne menj el tőlem, mindent bevallok, ítéljenek el évekre, csak te ne hagyj el, már nincs senkim és semmim, ne hagyjál el!«... Olyan békesség és öröm fogott el, hogy azt hittem, szétcsattanok az örömtől... Hiszem, hogy az Úr megbocsátotta ezt a bűnt, és ez mindennél fontosabb nekem." (A teljes történet a Nézz fel az égre még egyszer! című könyvben olvasható.)
RÉ 223 MRÉ 305
„…minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!” Máté 22,1–14
1 Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk: 2 Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. 3 Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. 4 Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre! 5 De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. 6 A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. 7 A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. 8 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9 Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! 10 A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. 11 Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, 12 és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott. 13 Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 14 Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(4) „…minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!” (Máté 22,1–14)
A KIRÁLYI MENYEGZŐ. Szabadjon ezt a példázatot most csakis az evangélium felől magyarázni. Sok más üzenete van még ennek a példázatnak, de ez a legfontosabb olvasat.
– 1. Királyi menyegző, lakodalom képével szemlélteti Jézus az Isten ajándékainak gazdagságát: öröm, bőség, asztalközösség; nem lemondás, nem szegényes és szánni való élet az, amit Isten szánt nekünk (2).
– 2. A király mindent elkészített a menyegzővel kapcsolatban, ezért ekként szólította a meghívottakat: – Jöjjetek, íme minden készen van (3–4). Mindig megnyugtat ez a hívó szó: Isten, aki mindeneknek Ura és királya, mindent elkészített számunkra, javait megosztotta velünk! Minden maradéktalanul készen van! Nincs ennél nagyobb örömhír ezen a világon, ahol minden töredékes, ahol soha semmi nincs készen, ahol hitetlen nemtörődömség, bántalmazás, gyilkolás mellett ezer más módon arat a halál, és ahol jogos lenne az Isten azonnali ítélete rajtunk… (5–7)
– 3. Micsoda öröm az is, hogy mi meghallhattuk és elfogadhattuk a király hívását; mi úton vagyunk az öröm, a bőség, a maradéktalanul „kész” ország jövendője felé. Még nem értünk oda, de már úton vagyunk; tudjuk, hogy hova tartunk, készülünk, remélünk, bízunk. Hálát adunk, hogy nem Isten jogos haragja fenyeget minket, hanem Isten kegyelmes szeretete hordozza, vezeti, méltóvá formálja az életünket, „gonoszokét és jókét” egyaránt (8–10). Igen, aki bejuthat a király által szervezett vacsorára, annak az alkalomhoz méltóan kell öltöznie. Már elkezdtünk öltözködni, már látszik rajtunk, hogy örök és nagy ünnepre vagyunk hivatalosak. Ezért mi nem megkötözöttségről, nem külső sötétségről, nem sírásról és fogcsikorgatásról szólunk, hanem csakis arról az örömről, ami előttünk áll (11–13).